Vihar sodorta fészek,
fák alatt törött ágak,
átka a rombolásnak.
Madarak ülnek fenn,
piheg az árva,
hol lesz éjszakája?
Nézem őket, idézek
tán nem is kell éveket.
Pár vihar után ültem
ily kisemmizetten.
Maradék erőmmel
újat építettem.
***
Szedegetek gallyakat,
halomba…
Nézek biztatón a fákra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése