E verssel kívánok Mindenkinek szeretetteljes, áldott, békés Húsvétot!!

Várkonyi Judit:

Húsvéti vers

Szórtál szeretetet, hirdettél igét,

csodákat tettél, ez mégsem volt  elég.

Fiad küldted, hogy bűneink megváltsad,

gaztetteinkért Golgotádat jártad.

Végigszenvedted Jézus kínhalálát,

keresztre feszítés kálváriáját.

Majd feltámadását engedélyezted,

s Mennybéli égbe Magad mellé vetted.

Ünnepli a világ Húsvét varázsát,

a szív és a lélek fennmaradását.

A bárányod lettem, hatalmas Isten,

semmilyen gonosz nem tántorít innen.

Hitem

 

Remegő szájjal egy imát mormolok,

várom, hogy Istenem küldjön most jelet,

oltárodra friss virágot hordozok,

s reszketek, vajh nyújtasz-e felém kezet?

Pokol szörnyeivel jönnek gonoszok,

árvaságomban megvéd a szeretet?

Vöröslő izmok közt egy arc mosolyog,

s minden dobbanásban ott a Te neved!

Gazdátlan vagyok kivert, kóbor kutya,

éhezem, szomjazom hitedben lenni,

Bibliád forgatom, soha nem unva.

Mit adtál nekem, nem tudom feledni,

kietlen tájon mindent felvet dudva.

Teremtőm, Nélküled nem vagyok senki!

Szemfényvesztés

Repültem angyalszárnyon ablakodba,

hogy takargassalak szívem álmával,

nevedet írtam fénylő csillagokba,

kötődésem sokszorozza százával.

Az éjben szörnyek jöttek acsarkodva,

kínzón játszva lelkem minden vágyával,

a  bizalom reszketve bújt sarokba,

viaskodva árulásnak árnyával.

Fáradt utakon csalódottság kísér,

remény alig szuszog kihalt tereken.

Közben csábosan táncot lejt sok szirén,

s megakad a tű a régi lemezen…

Mégis várom, hogy Nirvánába vigyél,

s magával sodorjon szédült szerelem.

Szent Márton útján

„aki felebarátját tiszteli az engem tisztel, aki engem tisztel az Atyát tiszteli”

Várkonyi Judit: Szent Márton útján

Gyermekkorú katona hajdanában,

fél köpennyel melegített egy koldust,

kereszténnyé vált méltó szolgaságban,

mert megtudta, nem más volt az, mint Jézus.

Betegeket ápolt az ispotályban,

szegényeket gyámolítva adott húst,

ruhaneműt, s élelmet éhes szájba,

tágra nyitott szíveket és nagykaput.

Térített, hirdette Isten igéjét,

alázattal szolgált a Teremtőnek,

útján tanítva mások tisztességét,

támaszt nyújtott betegnek, szenvedőnek.

A szeretet minden felettiségét,

léte példázza Embernek és Földnek.

Hitem azonosulni tud Szent Márton hitével. Isten és a szeretet, embertársaink iránt mindenek felett.

Kötéltáncos

Várkonyi Judit: Kötéltáncos

Egyensúlyozok a magasban egyre,

a kötélen próbálok megmaradni,

de csak a levegőben ingok,  amint

egyedül hagy minden, mit úgy szerettem.

Az élet-manézsban trapézon lengek,

a biztosítózsinór szakadozik,

s reménykedem, hogy találok valamit,

mi felfogja ernyedt, zuhanó testem.

Játszom szerepem arcomon mosollyal,

a nép kenyeret és cirkuszt óhajt ma.

Repülök? Ámulatba ejtő talány.

Pillanatnyi csend terem köröttem most,

a tömeg halk, lélegzet visszafojtott,

hatásos a lélekvesztő mutatvány.

Illuzionista varázslat

Várkonyi Judit: Illuzionista varázslat

Hiányod bujkál lehullt avar alatt,

porszemek közt lépdelő lábam nyomán,

s rég bezárt falaim végtelen honán,

munkás napokon kívül, más nem marad.

Csiga lassú léptekkel jő a hajnal,

álomba ringató árnya karol át,

és fonja bizalmam virágzó ágát,

hol szabadon ki-be jár a zűrzavar.

Gyarlóságomban magamnak képzellek,

-míg eljő a reggel s kérlelhetetlen

elvesz minden szépet, értékest megint-

darabolom illuzionistaként,

ládában fekvő önmagam emlékét,

s megfelelni vágyom, elvárás szerint.