Vértelenül

Vértelenül könnyek nélkül
nem vezet
járható út hozzád
ostromlott csigaház vagy
megbúvó titok-csapda
rejtélyből szőtt erény
kétes bizonyosság
míg ösztönöd vágyad
verőfényre ér
lássanak hogy láss
mikor nincs már remény
se hamis tanú
hallgatsz erőd elfogy
észrevétlen hullsz le
mint fákról a levél

Mondd
mi marad meg nekem
belőled ezek után
amit eddig nem mondtál
nem mutattál
mi ércnél súlyosabb érv
hogy lehúzz magadhoz
vagy szárnyalni engedj
ki érti ezt ha csak fecseg
kerüli a szó önmagát
bedől ott is
hol nincs tűkanyar
s nem vezet út
beléd botlik
mert megáll s vár
érzi mit rejt a szív
ha nagyon fáj
mikor hallgat
s nem kiálthat
csak hordja tűzként
magában a szót
mint néma kolompját
a bolond

Igazság

Mint a sziámi ikrek
oly ritkaság
fájó öröm
örök kétség s bizonyosság
ha szólsz
vagy hallgatsz

Bárhogy dönts már mindegy
hisz mindkettőbe
így is úgy is
belehalhatsz