Domokos
bácsi, apám testvére, akit a családban, s a szűk baráti körben csak úgy röviden
Domi bá'-nak neveztünk, jó egészségnek örvendett betöltvén a 65-t is!
Leánya,
unokahúgom Icu olvasva az egészségügyi felvilágosításokat az internet áldásos
oldalain, addig noszogatta az édesanyja, Marcella néném támogatásával, hogy
elhatározta, megvizsgáltatja magát a család orvosával.
-
Valóban, aki már elérte ezt a kort, még ha jól is érzi magát, üdvös dolog, hogy
ellenőriztesse az egészségi állapotát! – jelentette ki a doktor.
-
Csak hogy én valóban makkegészséges vagyok! – tiltakozott Domokos bácsi.
-
Azért csak hallgass a doktorra! – vetett véget a további kifogásoknak Marcella
néni.
Így
aztán az öregúr elballagott az orvoshoz, aki akkurátus ember lévén, minden
vizsgálatot, analízist megcsináltatott vele. Bele telt vagy két hétbe, mire
mindennel végzett.
-
Jók az eredmények, egészen jók! – lelkendezett a doktor – Alig egy két kisebb
hiba mutatkozik, de azokat kijavítjuk. Nem kell izgulni!
Na,
ettől lett igazán ideges Domi bá. Mi az, hogy nem kell izgulni?
-
Mondom, semmi vész! Már írom is a receptet.
Írta
is! Valamit a koleszterin ellen, fehér tablettát a vérnyomás ellen, egy
szíverősítőt, vitaminkészítményt, vércukor csökkentőt, mert soha sem lehet elég
óvatos az ember, sárga pilulákat allergia megelőzésre. Aztán, hogy ezek a
gyógyszerek meg ne támadják a gyomrot, írt fel egy modern gyomorsav gátlót,
valamint vízhajtót megelőzendő a lábszár vizenyőt.
Domokos
úr elment a patikába, kiváltott mindent, s otthagyta fele nyugdíját.
Otthon
nekiállt rendszerezni a beszerzett patikaszereket: ezt evés előtt, azt evés
után, amazt reggel, a másikat este és így tovább. Addig-addig míg végül
belezavarodott, hogy vajon a sárga tablettát allergia ellen a gyomorsav lekötő
előtt, vagy utána kell venni és a szívszert reggel, vagy este, melyiket lehet a
másikkal egyszerre, s melyiket nem.
Így
hát visszament az orvoshoz, tisztázzák a sorrendet, s egyébként is! Szerencsére a doktornak volt egy kis ideje, s
minden kérdést sikerül tisztázni, bár Domi bá mondhatni kissé nyugtalan lett
ennyi tanács hallatán. A jó doktor bácsi ezt észre is vette és gyorsan felírt
egy kedélyjavító szert.
Nagybátyám
azonban ahelyett, hogy javult volna, egyre rosszabbul érezte magát.
Az
összes gyógyszert a konyhaszekrény polcára helyezte, hogy mindig kéznél
legyenek, de a házból nem volt bátorsága kimenni, nehogy valamelyik pilula
bevételét elmulassza.
A
baj azonban nem jár egyedül, Domokos bácsit elkapta az influenza. Marcella néni
ágyba dugta, főzött neki mézes teát, de elhívta az orvosukat is, aki azt
mondta, nincs semmi komoly baj. A biztonság kedvéért azért felírt egy efedrin
tartalmú aszpirinkészítményt éjszakára, meg egy grippe tablettát, lázlehúzót, a
heves szívdobogás ellen ritmusszabályozót, és természetesen antibiotikumot
minden 12 órában, tíz napig. Továbbá nehogy elgombásodjon, gombaölőt és herpesz
vírus elleni szert is napi 1x1-et megelőzésül.
Mit
ad Isten, Domi papa elolvasta a gyógyszeres dobozokban levő prospektusokat.
Elolvasta az összes ellenjavallatot, mellékhatást és figyelmeztetést. Elborzadt
ennyi ijesztő, veszélyes dologtól. Nem elég hogy kilehelheti a lelkét, de
kaphat szívritmus zavart, vérzéseket, hányingert, veseelégtelenséget, magas
vérnyomást, bénulást, görcsrohamot, elmezavart és még annyi borzalmat, hogy el
sem mondható. Reszketve a halálfélelemtől elhívta az orvosát, aki igyekezett
megnyugtatni.
-
Nyugi, nyugalom, Domokos uram! Nincs ok semmilyen izgalomra! – szólott és újabb
recepteket írt. Egy depresszió elleni pilulát, éjszakára egy nyugtatót és az
ízületi panaszaira gyulladáscsökkentőt.
A
receptekkel a patika felé vette az útját, s a maradék nyugdíját ott hagyta.
De
minden hiába, egyre rosszabbul érezte magát, s orvosa további patikaszereket
írt elő – a legújabbakat, a legnépszerűbbeket.
Szegény
Domi bá'-nak egyetlen perc pihenője sem maradt annyira lekötötte a tabletták,
pilulák, kapszulák, cseppek szedése, és hiába kapott altatót éjszakánként egy pillanatra
sem tudta aggodalmában a szemeit lehunyni. Étvágya oda lett, csont-bőrre
fogyott, a 90 kilós ember most alig nyomott 50-et.
Se
éjjel, se nappal nem volt nyugta se neki, se a családjának. Mindenki próbált
segíteni újabb és újabb tanácsokkal. Icu unokahúgom, aki az egész lavinát
elindította, hallott egy híres-hírhedt csodadoktorról, aki a szomszéd faluban
lakott. Hozzá fordult segítségért utolsó kétségbeesésében.
-
Nem tudok rajta segíteni – mondta a mester -, csak akkor, ha minden gyógyszer
szedését felfüggeszti, hogy a teste befogadó legyen az én tudományom irányában.
-
Jaj, de akkor meghal, ha ne szedi be, amiket a doktorok előírtak!
- A
viszont látásra! Így nincs miről tárgyalni!
Domi
bá', amikor meghallotta, mit akar a csodadoktor, rögtön elővette a nagy fáskosarat,
az össze gyógyszert a konyhaszekrény polcáról belesepertre, s leült a kályha
elé. Megrakta rendesen a tüzet és bedobta az első skatulyát.
-
Nesze koleszterin! – rikoltotta.
-
Megbolondultál, Domokos? – rémült meg Marcella néni.
-
Nem a’! Most jött meg az eszem. Hozz egy kupica szilvóriumot! - szólott és tovább dobálta be a gyógyszeres
dobozokat a lángok közzé.
Hozta
a néni a pálinkát, de közben elszalasztott a doktorért.
-
Nesze ízület, nesze vesebaj, gyomorsav! – dobálta egyre-másra a kosár
tartalmát, amíg csak egy is maradt.
Mikor
az utolsóra került volna a sor, megjelent az orvos a konyhaajtóban. Megállt, s
csöndes mosollyal figyelte betege ügyködését. Domi bá' is meglátta a belépőt.
-
Jöjjön doktor úr, igyon velem, egy kupicával!
-
Mire iszunk?
-
Arra, hogy orvos, patika bolondság, halál ellen nincs orvosság!
(folytatás az
olvasóra bízva)
