lápi sertés huszat fialt /kritikai egyveleg +18 abszurd/

A napokban megjelent Alsó-permutai Atanász Ákos /Az arany szőlőindák címmel kitüntett babér koszorús költő,

A Csillogó Tekintetek /valami piszok ment a szemembe és a lelkembe/ (nagyon)Zárt Költői Társaság beltagja,

az Angyali Poéték köztünk élő hírnöke,

az Isten Én Vagyok Klub gyakorlati meditálója,

az MTA legeslegkülsőbb sztratoszférikus közírója,

a Magyar PENge Éles Club 134. sorszámot viselő társelnöke,

a Víz Vízkövet Növetsz Ezért Sört Iszom folyamatosan vedelők asztalalatti tagja,

a Bazdmeg Rozi Beszíjé Mán Magyarul tevékeny nyelvújítója,

az Önkéntes Vér-és Mérvadók doaenje,

korábbi szakmája szerint kazánkovács-és-nőgyógyász,

egykori kisdobos és úttörő/

új verseskötete, benne a címadó – költészetünkben új utakat nyitó –

LÁPI SERTÉS HÚSZAT FIALT

szonettjével.



Az ország /mit az ország – az egész világ/ lélegzetvisszafojtva várta már élő klasszikusunk hosszú vajúdását követően ezt a világirodalmi remekművet, mely előtt minden élő és halott költő is fejet fog hajtani /kivéve azokat akiket lefejeztek, valamint Villont mivel ő még mindig a kötélen lóg aszongyák/, mert ennél jobbat senki nem alkotott és nem fog alkotni míg a föld nem zuhan a napba /számításaim szerint 6 millió év múlva, úgyhogy a jövő hónapra még meg kell vennem a gyereknek a buszbérletet és be is kell fizetnem a villanyszámlát mert kikapcsolják a nyomorultak/.

Olvassuk hát áhítattal e remeket:





Alsó-permutai Atanász Ákos:



LÁPI SERTÉS HUSZAT FIALT

Gondolati síktól elrugaszkodott
valóság, a túlhízott lápi sertés
kínok nagy kínja között a teremtés
csodájaként sok új életet hozott

s rögvest mindjárt húszat, nem adta alább
és mivel mindig trifurt tápot habzsolt
sok életet a gazda elé pakolt
ki maga sem bírta nyugodtan tovább

könnyre fakadt, áldta Isten jóságát
lelkében békét teremtve, szép nejét
megölelte, megpaskolta valagát

s máris számolt, tizenöt jól eladva
és indulhat gyorsan a Bermudákra
öt pedig meghízva lesz felzabálva.


Nem érzem magam méltónak, hogy szegényes szókincsemmel kifejezzem azt a nagyrabecsülésem amit még soha költemény iránt nem éreztem, helyette most az elragadtatott kritikákból idézek. A kritikákat nem tematizáltam, ezzel is bemutatva, hogy Alsó-permutai Atanász Ákos gondolatisága a létező világ minden szegmensét megérintette és a meghatározza a világ további menetét. Minthogy egyúttal oknyomozó riporter is vagyok, közlök néhány elfogott sms-t, mail-t, és lehallgatott telefonbeszélgetést is rámutatva az emberi irigység és rosszindulat mérhetetlenségére. Mert nekem a legeslegmegszentségteleníthetetlenebb elvem: TELJES KÖRŰ LEGYEN A TÁJÉKOZTATÁS.






Kőpados-Hervadó Hugó – a felsőfüzesi plábánia gyakorló hitszónoka, az Isten Faszilánkos Keresztjét Hordozzuk lap irodalmi rovatának tollnoka:

- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét tanúbizonyságot tett mély vallasosságáról és Isten jóságát dícsérte az anyagi valóság teremtésében. Az egyházi zsinat már napirendjére tűzte Ákos barátunk szentté avatásának kérdését…bár némi ellenérzést tapasztalunk a Vatikán részéről, de végül is neki majd fejet kell hajtani a költő-óriás előtt. /Aki még nem fizette be a negyedéves egyház adót az pótolja sürgősen mert kiátkozom azannyaúristenit a zsugorijának/!





Söreg Béla gazdász, a Kövér Mangalicák Mint a Teremtés Csodái állattenyésztési lap közírója:

- Alsó-permutai Atanász Ákos nem tagadja meg önmagát és lelkes pártolója a sertéstenyésztésnek , elkötelezett híve a magyar felsőbbrendű disznó-kultusznak.

- Csak gratulálni tudunk ismét emberfeletti teljesítményéhez. /Másoknak: az öcsém gazdászboltjában még sok mázsa trifurt takarmány van, vigyétek már, mert ráromlik/!

/egy elfogott mail Söreg úr és a költő levelezéséből/: - bazmag Ákos, nem ugattam, hogy mangalicákról írj? Máskor mutasd meg mit írtál mert ez így nem lesz jó. Ha már bebasztál mindent elfejtesz, tudtam én, hogy most is baj lesz. Az Ilka meg le fogja csavarni a tököd mer megin belehánytál a dagasztó teknőjébe. Na, azé megy a szokásos heti tíz kila mangalica hús, zabálj hülye-gyerek!





Lankadt Ödömér az Ifjú Titánok Sajnos Még Messze Járnak a Parnasszustól irodalmi antológia szerkesztője, volt Ifjugárdista

- Mester! Leborulunk az Ön nagysága előtt. Több társammal kollektív öngyilkosságot forgatunk a fejünkben, mert az Ön költői nagyságát soha meg sem közelíthetjük ezért hát élnünk sem érdemes. Engedje meg, hogy minden nap száz szál vörös rózsával fejezzük ki hódolatunkat az ön utólérhetetlen alkotói nagysága előtt térdre borulva.

/Alsó-permutai Atanász Ákos telefon beszélgetéséből melyet Lankadt Ödömérrel folytatott/:

- bazd meg öcsi a rózsáid, nekem napi tíz üveg kőbányai homályost hozz a rózsákat meg etesd meg a Söreg disznóival!



Krenfeld Obertúr Joachim, az Ősmagyar Etimológiai és Tiszta Magyar Származás Egylet fővédnöke:

- Alsó-permutai Atanász Ákos ismét igazolta ősmagyar származását melyre utal versében az ősmagyar láp említése mégha disznó összefüggésben is. Javaslom az elnökségünknek, hogy nevét székházunk falán egy márványtáblán örökítsük meg az utókornak.

/Levélrészlet Krenfeld úr egyik leveléből amit az unokahúgának írt/:

- na figyelj te hülye kurva. Mond már meg annak a hímringyó barátodnak, hogy fizesse a székházunkra felvett jelzálog hitel részleteit mert a tökét szét fogom rugni. A büdös picsába, már árverezéssel fenyegetnek. Mentek a börtönbe….a fene enné meg, mellém ../

Egy írótárssal folytatott…általam lehallgatott beszélgetése – a partnere Kohéziós Károly esszéista:

- Károly: -na mivan, már megint a disznószarban fetrengtél? Minek iszol annyit? A segged kinyalják! Hogy tudsz Te mindenkit lefizetni? Ha annyi pénzed van megadhatnád már a harminc éve kért öt ezer forintot. Eljut az agyadig, vagy megint be vagy rugva

Ákos: - dögölj meg!



Kedves olvasóim! Továbbra is figyelemmel kísérem nagy költőnk zseniális versének életét és folyamatosan tájékoztatom Önöket. Mindenkinek szép napot jobbra, balra, középre.

/a fenébe is, mindjárt bezár a posta és még TV díjat és a NET előfizetést is be kell fizetnem, mert már három hónappal tartozok. Ha kikapcsolják hova fogom irkálni a baromságaimat ? /

fátylakból szőtt szemfedő

alattvalód vagyok Láthatatlan
kilenc napom ég és föld között
illatok, fények, színek övezte
világom után még kilenc nap
zuhanás a holtak birodalmába,
a hangtalan, színtelen másba,
Gorgók se morognak bámulva
egy halott lelket, megszokták,
csak a Styx fekete vize csobban
és Kharon invitál vigyorogva,
Kerberosz gyanakszik, még
lelket lát bennem, vagy valami
megkésett pokolra való  álmot,
fogadj be Hadész birodalma,
boríts rám fátylakból szőtt
szemfedőt az örök álmokra

lelkemre festett freskó

nem velem voltál
bár lehettél volna,
nem templom ez
csak egy kápolna,
de csöndje épp úgy
imád ringatja,

nem orgona zsongó
dallama tart fogva,
a szél zajong kinn
és szemedben csillan
egyetlen szál gyertya
halvány kis fénye,
itt velem vagy,
lelkemre festett freskó,
Mária, talán Magdolna,
mindegy már

hangod
visszhangzó távolomban
          felsejlő harangszó

Éjszaka

Az éjszaka barát. Sötétségével, csendjével, befogadó ölelésével, nyugalmával simít végig a napi tébolyult rohanásban agyonhasznált, neuronok által szétbombázott idegeimen. Megértő mosollyal fésülgeti a kócos gondolatokat, gyomlálja a szokásos ballépésekre ösztönző indulataimat, néha írásra inspirál, olykor meg rádöbbent semmi létemre.

Az éjszaka velem öregedett. Valaha csak egy tizenötös égőt fogyasztó ívbe hajló asztali lámpa világította meg az előttem lévő könyvet ahol barangoltam a világban. Zola-val Párizst jártam, Verne-vel égben és tengerek habjai alatt, Merle maga mellé rántott és rájöttem, hogy a férfiak bizony nem védettek. Moldova az Őrségben kalauzolt, József Attilával együtt szívtam a gyárak kéményéből ömlő füstöt. Radnótival figyeltem a méz aranyló csöppjét, s vele haltam a tarkólövés után. Bennem zsongott Verlaine sanzonja, vagy éppen Charles Baudelaire döglött kutyája szegődött mellém társul. Villon segge súlyát latolgattam, és magamhoz öleltem kövér Margót.

Az éjszaka megváltozott.

21+ nagy képernyő szemrontó világa uralkodik. Rám zúduló információ áradat temet maga alá. Íz nélküli falatok az agynak. Minden és semmi. Láthatatlan bilincs a kézen, beleragadva az egér, láthatatlan lánc a géppel szemben, nyakmerevítő póz, hogy egy betű se maradjon ki a figyelem el-elkószáló teréből. Levelek - megválaszolatlanul, msn egy-egy köszönésre. Semmit mondó mondatok vagy éppen hazugságok. Itt mindenki tökéletes, szép, okos, jó, tálentum - állítja magáról s mert hinni akarunk az őszinteségben hát elfogadjuk, holott tudjuk, hogy a hazugság világa milliárd bit-tel gyilkolja értelmünket s öli meg a még létező lelkünket. A racionalitás harcol az álmokkal, az álszemérem mutat erkölcsöt, közben szabadlábon barangol a pillanatot kihasználó hazug szerelem. Barátságok születnek anélkül, hogy bármit is tudnának egymás valódi életéről.

Szerelmek, nem egyszer szexben végződő unaloműző összeborulások kapnak lángra. Pár nap vagy hét után már egymást utálva megy a gyilkolás - szóban.

Szabadulni kellene.

Vissza a tizenötös égő halvány fényéhez. A csendhez mit csak a könyv lapozásának halk zizzenése tör meg amikor az írás magába fogad s velünk játszódik a történet, velünk múlik az idő.

Újra emberré kellene válni!

R e p ü l ő n

a nyolcadik napon nem volt mese...pakolni kellett....délben jött a panoráma busz és irány a kicsi sziget kicsi repülőtere...a rövid le és felszálló pályával....ahol nyári csúcsidőben mégis két-három percenként szálltak le-fel a hatalmas utasszállítók...charter járatokként.....de most már október volt és a mi bandánkért már csak egy fokker-50-est küldött az utazási iroda...és még így is maradt néhány ülőhely szabadon....a barátom a kellő mennyiségű Mirtus sörrel védekezve a repülés-iszonyától békésen aludt...én meg jobb híján egy regénybe mélyedtem bele.......
....Albánia tűhegyes öt-hat ezer méter magas sziklái fölött repülhettünk amikor a szokásos charter-menü felszolgálásra került....müa dobozos étel....egy sütemény...és választás szerint két decis bor...vagy egy sör...vagy egy üdítő....én a Szekszárdi kékfrankos mellett döntöttem....
....szép egyenletesen duruzsolt a gép....tiszta idő volt...ragyogó napsütés....apróbb légzsák bucskázásokat éreztem csak...szóval sima út volt.....
..amikor...
..amikor bizonyos apróbb "szükséget"...éreztem...és hát erős dohányosként úgy gondoltam, hogy a gép WC fülkéje éppen alkalmas lesz egy pár szippantásra.....úgy is lett.....persze a parányi helyiség is tele volt tiltó ragaszokkal..de hát ki figyel az ilyesmire.....addig..amíg nem tépett a fülembe egy sziréna hang.....
..meglepődtem és gyorsan a kagylóba dobtam a félig szívott cigit....és kiléptem az utastérbe....
...no akkor lepődtem meg igazán......mert "népes" küldöttség várt rám....egy utaskísérő...egy szép szőke fiatal nő....de a Malév egyenruhájában..../mint kiderült a gép kapitánya volt...egyetlen magyar női kapitányként/....valamint egy idősebb úr.../róla meg az derült ki, hogy a "kicsi sziget" magyar utazási rezidense/....és közölték velem ez bizony komoly cselekmény volt mert vészhelyzetet regisztrált a gép a belső füst miatt....kaptam az áldást....nagyon udvarias hangnemben...de a lényeg az volt, hogy minden úton akad egy bunkó aki ilyet tesz.....vöröslő képpel hallgattam a kioktatást....aztán meg mikor meguntam megkérdeztem:

- mi lesz a büntetés? Kiszállítanak a "végállomás" előtt, üljek ki a gép orrára és hesegessem a felhőket a gép elől, vagy térdepeljek a sarokba?

...az idősebb úr csak ennyit mondott: IMPERTINENCIA ........és sarkon fordult....az utaskísérő ment a dolgára...én meg leültem a helyemre.......megszabadulva a kínos szitutól......
amikor..
amikor a szőke kapitány mosolyogva ...útban a pilóta fülke felé....megállt mellettem...a karjával átkarolta a nyakam...az arcát a fejemhez szorította......kezdtem úgy érezni, hogy mégis csak stramm férfi vagyok...és nem tudnak a nők ellenállni a vonzásomnak....amikor halkan csak ennyit súgott a fülembe:

- nincs semmilyen büntetés...elég büntetés az neked, hogy ilyen hülye vagy......
..nevetett aztán....kiegyenesedett....és még annyit mondott, de azt már hangosan:

- további jó utat...a következő kijelölt dohányzási hely...Ferihegy...

legközelebb gyalog menjek?