látszólag
már idős vagyok
nem sokáig élek
de ameddig élni fogok
a munkáról le nem mondok
úgy műköďök ahogy tudok
de a sorból ki nem hullok
akik látnak csodálkoznak
egy vén ember mit akarhat
a válaszból rám ismernek
nem vagyok még olyan öreg
hogy munkámból meg ne éljek
mikor azt már meg nem teszem
fölösleges az életem
de idő addig van bőven
a munkám nyugodtan végzem
mindenkinek megengedem
hogyha képes jöjjön velem
a barátok elkísérnek
szeretnek a legszebb pinek
nem lehet így megvénülni
fiatalnak kell maradni
nézzetek rám én az vagyok
látszólag
