hegedűhang
cérnaszálán
dörzspapír-ruhában
királylány
egyensúlyozik
szája
szélén hegesztett szavak
fogai
albínó denevérek
ÉS
az
alkonyat leple alatt
hadak
indulnak pilléket kaszabolni
pókhálórácsokat
feszegetnek
és
megostromolják e spirális éjt
*
ezer
utat szórtak elém
válogattam
jó nem jó hosszú rögös
az
igazság az hogy lusta voltam
és
mostanra már nem maradt egy sem
csupán
a gyermekkor hintázik a szivárványon
s
egy légtornász mindig átleng a versen
*
Tegnap
árnyékot kerestem
de
elvakított az égi fény
ezért
nem találtam árnyékot
így a ragyogásnak sem tudtam
így a ragyogásnak sem tudtam
örülni
*
zavar
a kert az össze-vissza
heverő
bokrok és virágok
a
néhány ötletszerűen elhajított fa
a
méhek röptében sincsenek szabályok
már
nem egy kollektív terv része a sorsod
most
egyedül neked kell megtervezned
mit
csinálj merre menj és megtanítani röpülni
kalitkához
szokott lelkedet
*
múlt
és jövő ívén a Hídon állva
szárnyat
bont az este és ellebeg
ösztönöm
emlékezik a halálra
a
lét szervezi önvédelmemet
*
itt
fogna egyetlen szó szigete is
de
mindenütt hullámzó némaság
a
tekintetek kiszáradt kutak
és
minden érintés dörzspapír
mégis
akár a kagyló
nyílok
és csukódom
talán
gyöngytől izgatva
talán
hiányától izgatottan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése