"A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza...Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt."
Választékos fogalmazás, megérinti az embert...Százezer év, az már nem semmi!
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tunguz pusztaságon:
Ős sámánok képe úgy lobog fel nékem.
Majd tízxtízezer ember-öltő régiségben...
…de lehet, hogy rosszul emléxem.
Rémlik, mintha látnám (Sámán) termetes növését, de lehet, hogy csak felmászott egy termeszdombra, vagy én voltam még kicsi amolyan homo pisapiens...Már nem emléxem az ősi varázsigékre, miket Sámánunk transzában elkántált. De arra emlékszem, hogy a tűz körül népem szorgosan rótta a köröket, ezekből a rovásokból lett azután sírás, és maradt fenn annyi, hogy a rovás-sírás a mai napig kitart.
Végül is arról volt szó, hogy el kell hagynunk ősi földünket. Az ősi föld eredetileg Hőségföld volt, valahol a mai Afrikában. Az emberszabású már csak ilyen. Kirajozni akar. Kell hogy legyen kirajsága.
A rovás után pedig a Sámán feltette a költői kérdést népemnek: magyarok legyünk, vagy magyarabok - ez a kérdés - válasszatok. Meg engem, újra Sámánnak. És kiterítette eléjük a géntérképet. Aztán a csontokat, hogy kiolvassa belőlük a jövőt. De sehogy se állt össze, a hiénák folyton elcsórtak egyet-egyet...
Akkor még egy faj voltunk, magunkfajta, nem fajtalankodott velünk bármiféle emlős, az ösanyák csak nyomták belénk a kolosztrumot. Így erősödött a homo szopiens, csecsről csecsre.
A gyökerekkel nem volt gond, nem vertük őket, legfeljebb kikapartuk és ettük olyikát. Így az elmenés nem okozott traumát, még nem találták fel. Menésnek jó volt a has is. A Sámán is azt ehette. A Nagy Szellem mondta neki egy nap: Mene tekel Ufarszin...Így hívták a Sámánt, Ufarszin. És kirakta neki a csontokat. Mire a Sámán kiolvasta, a hiénák elcsórták az első csontokat.
Akaratod szerint elmenünk Ibériába, mondta Ufarszin a Nagy Szellemnek. Mi meg csak mentünk a Sámán után. Azt mondta, ő ugyan nem bujdosik pusztában, mint hajdan népével Mózes bujdosott. Követte egyszerűn a sámánbotot, Szibériáig. Mert abba be volt táplálva a kóbordináta. Akkor még nem úgy hívták, különben nem ment volna. Még nem voltak hívók. Bár még nem szorongattak minket a muszájok (később elvadult törzs ) mégis mentünk, hívatlan, így lettünk saját rokonaink.
Egy idő után kissé fagyos hangulatban mendegéltünk, de épp jégkor ékeztünk. (ná Szíbire…) Tán csak nem jég az ott, kérdi az előörs…jég hát..tán (is) megélünk..brrr..egyétek fel a mamuszokat. De tovább álltunk. Mint kellett volna. Így sokan ott maradtak.
Akkorra én már őszinte ember(ke) voltam, én is sámán akarok lenni!...ordítottam, toporzékoltam…így lesz az emberke simán sámán. Hogy a trancba ne!...
Azután még sokáig mentünk nyugatnak, sztyepp by sztyepp. Nyugatlan népség voltunk. Esténként, ha már a tűz elparázslott, még sokáig ültük körül. A Sámánt. Hitvilágnál.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bocskai Layos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bocskai Layos. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 28., vasárnap
Hogyan legyünk simán sámán
"A sámánizmus gyökerei a 100.000 évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza...Gyökerei azon szibériai törzsekhez nyúlnak vissza, melyeket a magyarral nyelvrokonoknak tartanak. A magyar nép hitvilága, vallási rendszere a keresztyénség átvétele előtt a sámánizmus volt."
Választékos fogalmazás, megérinti az embert...Százezer év, az már nem semmi!
Mint ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,
Messziről lobogva tunguz pusztaságon:
Ős sámánok képe úgy lobog fel nékem.
Majd tízxtízezer ember-öltő régiségben...
…de lehet, hogy rosszul emléxem.
Rémlik, mintha látnám (Sámán) termetes növését, de lehet, hogy csak felmászott egy termeszdombra, vagy én voltam még kicsi amolyan homo pisapiens...Már nem emléxem az ősi varázsigékre, miket Sámánunk transzában elkántált. De arra emlékszem, hogy a tűz körül népem szorgosan rótta a köröket, ezekből a rovásokból lett azután sírás, és maradt fenn annyi, hogy a rovás-sírás a mai napig kitart.
Végül is arról volt szó, hogy el kell hagynunk ősi földünket. Az ősi föld eredetileg Hőségföld volt, valahol a mai Afrikában. Az emberszabású már csak ilyen. Kirajozni akar. Kell hogy legyen kirajsága.
A rovás után pedig a Sámán feltette a költői kérdést népemnek: magyarok legyünk, vagy magyarabok - ez a kérdés - válasszatok. Meg engem, újra Sámánnak. És kiterítette eléjük a géntérképet. Aztán a csontokat, hogy kiolvassa belőlük a jövőt. De sehogy se állt össze, a hiénák folyton elcsórtak egyet-egyet...
Akkor még egy faj voltunk, magunkfajta, nem fajtalankodott velünk bármiféle emlős, az ösanyák csak nyomták belénk a kolosztrumot. Így erősödött a homo szopiens, csecsről csecsre.
A gyökerekkel nem volt gond, nem vertük őket, legfeljebb kikapartuk és ettük olyikát. Így az elmenés nem okozott traumát, még nem találták fel. Menésnek jó volt a has is. A Sámán is azt ehette. A Nagy Szellem mondta neki egy nap: Mene tekel Ufarszin...Így hívták a Sámánt, Ufarszin. És kirakta neki a csontokat. Mire a Sámán kiolvasta, a hiénák elcsórták az első csontokat.
Akaratod szerint elmenünk Ibériába, mondta Ufarszin a Nagy Szellemnek. Mi meg csak mentünk a Sámán után. Azt mondta, ő ugyan nem bujdosik pusztában, mint hajdan népével Mózes bujdosott. Követte egyszerűn a sámánbotot, Szibériáig. Mert abba be volt táplálva a kóbordináta. Akkor még nem úgy hívták, különben nem ment volna. Még nem voltak hívók. Bár még nem szorongattak minket a muszájok (később elvadult törzs ) mégis mentünk, hívatlan, így lettünk saját rokonaink.
Egy idő után kissé fagyos hangulatban mendegéltünk, de épp jégkor ékeztünk. (ná Szíbire…) Tán csak nem jég az ott, kérdi az előörs…jég hát..tán (is) megélünk..brrr..egyétek fel a mamuszokat. De tovább álltunk. Mint kellett volna. Így sokan ott maradtak.
Akkorra én már őszinte ember(ke) voltam, én is sámán akarok lenni!...ordítottam, toporzékoltam…így lesz az emberke simán sámán. Hogy a trancba ne!...
Azután még sokáig mentünk nyugatnak, sztyepp by sztyepp. Nyugatlan népség voltunk. Esténként, ha már a tűz elparázslott, még sokáig ültük körül. A Sámánt. Hitvilágnál.
2013. április 8., hétfő
Trónkövet elő!
"Daka József (I. József), Magyarországnak a Szent Koronával megkoronázott királya,..66 esztendő után, Horthy Miklós kormányzó úrnak tett titoktartási fogadalmát megtörve, igényt tart a magyar trónra.
1944-ben koronázott meg Horthy Miklós kormányzó úr. A kormányzó úr... átadta Jusztinián hercegprímás bíboros úrnak a Szent Koronát, aki a fejemre helyezte: „Isten áldásával vezéreld a magyar népet sok szerencsével. Ezt követően átmentünk a királyi palotába, ahol beleültem a trónszékbe, és a bíboros úr megáldott. "
Nem addig a' Józsi bátyám. Mert ha ilyen fennforgások vannak, hamar akadnak számosan, akik elkezdhetik firtatni, hol vannak a trón kövei. Namármost, ezek erről lettek elnevezve: trónkövet elő.
Itt vagyok mindjárt én, császári vérvonal. Őseimnek törött kardja, a kezemben, ( made in china...
Lai Chee császár harmadik leányának férje Lai Os tábornok volt a legendás vályoghadsereg vezére. Fia Lai Oska a déli határok védelmi vonalának kiépítése során került kapcsolatba Árpád népével. Lai Oska beleszeretett egy gyönyörű leányba, akit apró termete miatt Babocskának hívtak. Babocska, Árpád törvénytelen gyermeke volt, kilétét Abacil rabbiátus természete miatt titokban kellett tartani.
Lai Oska annyira eszét vesztette a szerelemtől, hogy utasította a vályoghadsereget, ássák be magukat addig amíg visszatér. És egy sötét éjen elrablotta Babocskát Árpád táborából, csak vágtattak, csak vágtattak, míg üldözőik le nem maradtak.
Egy kis faluban telepedtek meg, kedves lankás dombvidéken. Lai Oska értett a lovakhoz, hamarosan jól elboldogult, és tiszteletre méltó nemes ember lett belőle. Babocska kedvességével és szépségével elvarázsolta a lankák népét. Olyannyira, hogy halála után a falu az ő nevét vette fel. A történelem viharai után a Babocska névből Bocska lett, nemes Lay Oska fiának gyermektelensége miatt azután az anyai ágon már csak a Bocska név öröklődött, míg a bocskai Bocskákból csak Bocskai nem lett.
Mindezidáig magam is titokban tartottam e vérvonalat, de látom, eljött a mi időnk, (2010.nov.) Józsi bátyám, mostantól én sem szedem a gyógyszerem.
Nem kívánom én vitatni Józsi bátyám elsőbbségét. Legyen csak Bátyámé a magyar királyi szék. Magam beérem a szépséges Erdélylyel, amit természetesen Józsi bátyám nyilván visszavesz, ha gondolja segedelmemmel. Kötünk egy kölcsönös baráti, együttműködési és felnemtámadási egyezményt, továbbá egy-egy pár sálat, meleg zoknit, a nehéz napokra.
2013. április 7., vasárnap
Idő/étlenség
-Hány óra van, Béla?
-Van néhány, melyik érdekel?
-Az érdekelne, mennyi az idő?
-Mennyi az idő?! Nekem kéne tudnom? Mert ahány, annyi időt mutat.
-Nem figyeltél? Tegnap elmagyarázta a tévé.
-Azt mondta, holnap egy órával tovább alhatunk. De elfelejtettem magammal vinni egyet az ágyba és így ugyanakkor ébredtem, csak nem tudom mikor.
-Na és! A te korodban örülj, hogy egyáltalán tudsz aludni.
-Azt is mondta a tévé. Hogy meg lehetek viselve ettől. „Az óraátállítás sokaknál fejfájást, rosszkedvet és levertséget okoz.” Hát igen. Le is vagyok verődve. Egyáltalán nem mindegy, hogy reggel héttől este tízig van ébren az ember, vagy reggel héttől este tízig, de egy órával korábban. Viselődve is megvagyok, de csak mert utálok viselkedni.
-Azt is mondta, hogy sok energiát takarítunk meg ezzel. Ugyanakkor kelünk, reggel hétkor, de már nyolc óra van és nem kell villanyt gyújtani, csak ha borús az idő. Egy óra nyereség. Este tízig van tizennégy óránk, de csak délután négy órakor kell bekapcsolni a lámpákat. Négytől tízig csak hat órát kell világítani, ebből lejön az egy óra reggeli nyereség, és ha ebéd után is szundikálunk egy órát, hát az egészen más mintha egész nap égetnénk a lámpát. Rengeteg energiát takaríthatunk meg.
-Azt is mondta, hogy sok energiát takarítunk meg ezzel. Ugyanakkor kelünk, reggel hétkor, de már nyolc óra van és nem kell villanyt gyújtani, csak ha borús az idő. Egy óra nyereség. Este tízig van tizennégy óránk, de csak délután négy órakor kell bekapcsolni a lámpákat. Négytől tízig csak hat órát kell világítani, ebből lejön az egy óra reggeli nyereség, és ha ebéd után is szundikálunk egy órát, hát az egészen más mintha egész nap égetnénk a lámpát. Rengeteg energiát takaríthatunk meg.
-Kicsoda?
-Hát, te meg én. Többes számban mondta, takarítunk…ha te is alszol ebéd után…
-Ja. Te mihez kezdesz a részeddel?
-Egyszerűen visszatáplálom.
-Egyszerűen?
-Hát. A ház elejin bejön a fázis, átmegy az összes fogyasztón, a nullán meg kimegy. Az utolsó fogyasztó után egyszerűen visszakötöm a fázist a nullára, hogy ne tudjon kimenni.
-Ha ügyes vagy, az egész utca takarékoskodni fog...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

