Ajándék

Jártam hegyek között erdők sűrűjében,

Zúgó patakoknak jéghideg vízében,

Kinn a magas fenyők hűvös árnyékában,

Kies tisztásokon oly sokat sétáltam,

Hoztam mindenkinek egy kis hegyi szellőt,

Fenyők dús illatát zord fekete felhőt,

Tavasz virágait, gyerek mosolygását,

Hűvös reggeleket napnak ragyogását,

Hegyről lezúduló morajló vízesést,

Villám cikázását, hangos égi zenét

Muskátlis ablakot, öreg parasztházat.

Hittel, s reménységgel őrizem e tájat.

2014. május 21.

Lengyel József

Vallomás

Elmennék messze, ha nem marasztalnának a hegyek,

Üldöz a sorsom, bizonytalanság gyötri lelkemet,

Érzem, hogy kifut lábam alól a drága anyaföld,

Siratják sorsom a sötét esőfelhők odafönn,

Egy hajókoffer várakozik, eljött a pillanat,

Elmenjek mégis a kivándorlók sorsát válasszam,

Idegen földdel nem cserélhetem fel az otthont,

Maradok, inkább hol szép tájak, fenyvesek, a folyók,

A barátaim megerősítik bennem a hitet.

Engem már többé semmi nem tántoríthat el innen,

Ez a hazám, hol köd száll alá az ősi tájra,

Hol a fenyvesek égbe nyúlva makacsul helytállnak.

Lengyel József

Lengyel József: Téli álom

Fehérbe öltöztek a fenyvesek kinn a Hargitán, 

Előállt a szánunk jöjj, hát kedves vár a téli táj,    

Repülünk, mint a szél, fel magasra messze a havas, 

Csengettyű szól, siklunk mind gyorsabban és a hó szakad,

Kapaszkodunk fel a hegy csúcsára, hol egy kereszt áll,

Felérünk s a kereszt alatt, állva mondunk egy imát,

Bárhová is vessen, űzzön sorsunk, fenn a szent hegyen

Várni foglak, majd fent találkozunk, ugye ott leszel.

Székelyudvarhely, 2013. dec. 28