2018. november 20., kedd

A hitelesség jegyében



A miniátor[1] nem hazudik
Különös akták, iratok a középkori krónikák. A könyv írója beszámolót ír saját koráról, múltjáról, eseményekről, emberekről. Összeszed minden forrást, amihez hozzáfér, lett légyen az valós, vagy kitalált történet. Ezeket a krónikákat természetesen olyan emberek készítettek, akiknek a mestersége az írás. Szóval írástudók. Nem egyedól dolgoznak, mert az évkönyv, kódex, kalendárium éppen úgy igényes, díszes kivitelben készült, mint a krónikák. A scriptor írta, másolta, ahogy a helyzet megkívánta, a rubricator a címek kiemelkedést, a szöveg tagolását végezte, az illuminátor aranyozta a lapokat és a miniátor festette az iniciálékat. Természetesen szükség volt korrektorra is, hogy ellenőrizze a munkát, s rendelje el a javításokat, valamint könyvkötőre, aki a lapokat összefűzve megadta a könyv végső formáját.
A krónika író, természetesen nem tudja kivonni magát a hatalmon levők befolyása alól. Értem ez alatt, hogy azt írják, ami kedves a hatalom birtokosai számára. Egyszóval utasítást hajt végre!
A festő, a miniátor szabadabban alkothat. Úgy látszik a rajzok, festmények szimbolikáját, aprócska jeleit nem észlelték, akik az utasításokat adták. Ezen a módon más szempontból közlik a tényeket, s lehet, így az igazat közlik!
Lásunk néhány példát.
A Képes Krónikából veszem a példákat. Az egyik Fülöp fermói püspök érkezését ábrázolja. Azét a püspökét, aki pápai megbízatással érkezett Magyarországra.

Ezenfelül eljött (Kun László) ellenére a fermói Fülöp apostoli legátus, mivelhogy kun módra, és nem katolikus szokás szerint élt. Ez megtiltotta
a magyaroknak, hogy magyar szokás ellenére szakállukat borotválják, hajukat nyírják, és hogy kun süveget viseljenek, ami Magyarországon már szokássá vált; a királyt is kiközösítéssel fenyegette, hogy gyűlölje a pogányokat, kövesse a keresztény szokásokat és éljen házastársi nyoszolyában. De mit sem érvén el a királynál, hazatért.“

Mondja a szöveg, azonban a kép bizony más véleményt alkot: a legátus köpenye alól kilóg a lóláb! A legátusnak patája van!

A másik Kun László meggyilkolásának ábrázolása.  Tudott tény, hogy László minden kunok nagyfejedelme volt. Ez látható a miniatúrán, mely kun öltözékben ábrázolja. Mellén ott van az arany napkorongot ábrázoló jelvény, mely ezt a tisztséget igazolja. A szilvásváradi panoptikum ábrázolásában még jobban ábrázolódik. 
Nos, nézzük meg alaposan a gyilkosságot ábrázoló képecskét. Nem kell ma már nagyitó, elég ha kivetettjük a képet a számitógéppel. Mit látunk? A halott király a sátor alatt fekszik – kezében a jogar, fején a fejedelmi süveg, nyakában a kereszt, derekán a szakrális öv. De hol van az arany napkorong?
Az éppen távozó gyilkos mellén!









[1] miniátor – iniciálékat festő művész