M. Laurens
MIÉRT HAGYTUK?
Miért hagytuk Uram,- kérlek mondd meg nekem-
Hogy az ember, embernek farkasa legyen?
Hogy éhezzen és haljon az, aki gyönge,
Megalázva emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe.
Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?
Mondd uram, lehetünk ettől még emberek,
- Kikben a hit apró szikrája szendereg-
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem-
Hogy ember az embernek farkasa legyen.
( Pest-Buda 2013. február 4.)
A verset előadja Kováts Péter _ Skorpió
Ez a vers megjelent Pete László válogatásában, a Corvin kiadó:
MAGYAROK VAGYUNK EURÓPÁBAN- című kötetében is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése