Előszó: Április 5.-én ünnepli Bródy János,
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, gitáros, zeneszerző, 68. születésnapját.
M. Laurens
AZ UTOLSÓ DALNOK
(Bródy János
tiszteletére)
Csend járja be, e valaha szent
földet,
sunyítón néma kushadás és
átok,
Ti szabadítottátok ránk e
szörnyet:
gazul gyűlölködő,
hamis-királyok!
Önmagatok képzelte trónon
ülve,
e nép nevében ítéletet mondtok,
és hatalmatoktól
megrészegülve,
dobtok nékik, némi hústalan
koncot.
Közben dicsőítő dalnokra
vártok,
nyálasan magasztaló hamis
szóra,
de dalos lelkeket már nem
találtok,
mert mind kihaltak: akárcsak a
nóta.
Kik rég oly víg-bátorsággal
daloltak,
mára a gyávaság lett sovány
létük,
mert családjukért földig
alázkodtak:
netán dicstelen elmúlás lett
bérük.
Mert a szolgaság a lélek
börtöne,
s a láncot, a költő nehezen
tűri,
halott lenne Ő akkor is, ha
élne,
hiszen a dalok hiánya: legyűri.
És mégis akad oly dalnok, ki
feláll!
Habár ráncos keze tán kortól
reszket,
ütött-kopott lantját megfogva
kiáll-
Ő, aki többé már semmit sem
veszthet.
Egy agg, sápatag arcú
rímfaragó,
ki a gyenge testben is erős
lélek,
elcsukló hangja reszketeg és
fakó,
s ott fenn: a hatalmasok mégis
félnek.
Irtóznak hallani a régi lantot,
mert hangja ma sem hamis, hanem tiszta,
rémülten látják az ismerős lantost,
ahogy a nép ma is, dalait issza.
mert hangja ma sem hamis, hanem tiszta,
rémülten látják az ismerős lantost,
ahogy a nép ma is, dalait issza.
- Ébredjetek fel mind, Ti
szabad-lelkek!
Üres a trón, már nem ül rajta
senki! -
Fátyolos hangján olykor halk
az ének,
ám sorait, szabadság szele
lengi.
S szűkölnek bújva a gazok
kutyái,
amint felébrednek a lelkek
sorra,
minden egyes strófa új ostorcsapás,
a szemfényvesztő, hazug
árulókra.
Mert nem lehet király ott a
gyűlölet,
hol nem hisz benne többé soha
senki!
És sorra emelkednek fel a
fejek,
ahogy dalát egy ország
visszazengi.
(újraköltve:
2014. február 20.)
ENNYIRE KAMPÁNY VAN?
VálaszTörlésMiért Tibor, az van? :))
TörlésÉn egészen más apropóból tettem fel, el is árulom az okát:
Én úgy hiszem, hogy kevés olyan ikonikus figurája van a magyar zeneköltők világának, mint Bródy János. Annál is inkább őt tartom ma az utolsó dalnoknak, mert Cseh Tamás halálával, Ő maradt az egyetlen még élő magyar jelképe a verses zenélésnek. Én magam, valószínűleg halálom után sem leszek, még porszem sem az életművükhöz képest. Ezért hát:
Az isten éltesse sokáig a ma még 67 éves művészt közeledő születésnapja ( április 5.) alkalmából!
Kampány ide vagy oda. :D
Bizony az van Miklós.
TörlésNálam kevés nagyobb Illés-, és így Szörényi--Bródy-rajongó akad, a szerzőpáros tagjainak aktuális pártállásától és közéleti szerepvállalásától függetlenül.
De a kampányszöveg -- születésnap ide vagy oda -- kampányszöveg (marad).
Szerintem.
Cseh Tamás és Bródy neve mellé egyébként nekem még odakívánkozik egy harmadik is: a (sajnos már szintén halott) Cipőé.
Akinek ugyancsak közismert (volt) a "pártállása ".
De EBBEN igazad van nem az számít, hanem az életművük. :)
Én úgy gondolom (és lehet, hogy ez naivság részemről), hogy a emberi értékek melletti kiállásnak nincs pártállása. Izmusok jönnek mennek, a kapzsiság és mások gondolatai feletti uralkodni vágyás úgy tűnik örök és megváltoztathatatlan. épp így megváltoztathatatlan a gyanakvás, a hallgatás, a félsz, és a vágyakozás egy tisztább és főleg őszintébb világra. A politika nem erkölcsi műfaj, és sohasem-is volt az. Boldogok a muskátlik és a páviánok, mert ők mentesek e fertőzéstől. Nekem sohasem volt pártállásom, és épp ezért élek a páviánok és muskátlik közt ma is. Mert egyik muskátli sem fojtja meg a másikat, és egyik pávián sem akar páviánabb lenni a másiknál. :)
Törlés/ Miklós /