M. Laurens
ÜZENET AZ ŐSLEVESBŐL
A bolondok felsőbbrendű gőgjével
Játszunk sorsunk langy pocsolyájában
Mi, akik csak hitvány senkik vagyunk
Az öröktől teremtő vegykonyhában.
Őslevesből épp hogy kikecmeregve
Máris hallatjuk szánalmas hangunk,
Két lábra állásunk ünnepelve
Melldöngetéssel dicsőítjük arcunk.
Piszkáljuk Isten megvalósult álmát,
Mit sem sejtve annak lényegéről.
Atomokkal játszunk vak nirvánát,
Megfosztva teremtőnket szép egétől.
És teremtősdit játszunk, majom módra
Makogunk holmi genetikáról,
S hódítóként nézünk fel a holdra,
Pedig csak tegnap másztunk le a fáról.
Teremteni alig, de pusztítani
Már szinte mindent tudunk azóta.
Élőt s élettelent kiirtani,
Ez aztán az "emberhez" méltó móka.
És csak játszunk életünk sár-színpadán,
Rettentő Istent és nagy teremtőt,
S őslevestől részegülten, kábán
Sosem lehetünk, ki Istenhez felnőtt.
Játszunk sorsunk langy pocsolyájában
Mi, akik csak hitvány senkik vagyunk
Az öröktől teremtő vegykonyhában.
Őslevesből épp hogy kikecmeregve
Máris hallatjuk szánalmas hangunk,
Két lábra állásunk ünnepelve
Melldöngetéssel dicsőítjük arcunk.
Piszkáljuk Isten megvalósult álmát,
Mit sem sejtve annak lényegéről.
Atomokkal játszunk vak nirvánát,
Megfosztva teremtőnket szép egétől.
És teremtősdit játszunk, majom módra
Makogunk holmi genetikáról,
S hódítóként nézünk fel a holdra,
Pedig csak tegnap másztunk le a fáról.
Teremteni alig, de pusztítani
Már szinte mindent tudunk azóta.
Élőt s élettelent kiirtani,
Ez aztán az "emberhez" méltó móka.
És csak játszunk életünk sár-színpadán,
Rettentő Istent és nagy teremtőt,
S őslevestől részegülten, kábán
Sosem lehetünk, ki Istenhez felnőtt.
Föld bolygó, 2013. április 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése