Csodálatos Isten,
Nagy titok a lényed.
Lenyűgöz szépséged,
Szentséged és fényed.
Titokzatos módon
Szívemben jelen vagy,
Ennél nagyobb kincset
Más, senki nem adhat.
Egyre csak kutatom,
Keresem Arcodat,
Szívem mélyén néha
Meghallom hangodat.
E hang mindig szelíd,
Gyöngédséggel teljes,
Bátorít, vigasztal,
Mint egy hű szerelmes.
Habár jobb gyermeked
Milliónyi van még,
Úgy szeretsz Te, mintha
Egyetlened volnék.
És, ha utam során,
Néha el-el bukom,
Te vagy, ki felemelsz,
Irgalmas Jézusom.
Köszönöm, jó Uram
Ezt a nagy kegyelmet,
És irántam való
Végtelen türelmed.
Irgalmadban bízva,
Szívem gyúl reményre:
Meglátlak Jézusom
Egykor színről-színre.
Nem érdemlem, tudom,
Nem érdemli senki…
Utam végén mégis
Karodban kötök ki.
E remény vert mélyen
Gyökeret szívembe:
Kegyelmedből, Uram,
Bejutok a Mennybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése