2014. február 21., péntek

Születésnapomra

E cseppet sem csodálatos napon,

amelyen bizonyos tekintetben évfordulóm van,

úgyszólván jubilálok;

ugyanakkor egyetlen barátom, ismerősöm sem köszöntött fel,

mivelhogy egyetlen barátom vagy ismerősöm sincs;

sőt még szeretett házimacskám is faképnél hagyott;

a nagy távolság okán írásban kívánok magamnak

erőt, egészséget meg hasonló

dolgokat, amiket ilyenkor szokás.



Remélem, hogy soraim örömben, boldogságban

találnak engem, s hogy mindeddig megkímélt

engem csapásaitól a nagyvárosokra oly igen

jellemző elidegenedés.



Kívánom, hogy sok szeretetben és megbecsülésben

legyen részem – amire ugyan nem szolgáltam rá -,

és ne csak ezen a mai napon, hanem egyébkor is.



Sajnos ajándékot most nem tudok küldeni, de remélem,

hogy e meleg szavak – amelyekből talán kiérzem

az irántam megnyilvánuló szeretetemet –

önmagukban is jólesnek majd nekem.



Üdvözlettel: a Feladó és egyben Címzett         

2 megjegyzés:

  1. Nagyon valósághű az önmagát felköszöntő ember sorai.. Az elidegenedés, a közöny? Gratulálok, Hajnalka

    VálaszTörlés
  2. Jó írás,sajnos sokan vannak valóban ilyen helyzetben...

    VálaszTörlés