Szegényember a Társkereső oldalon

KÁDÁR SÁRA HAJNALKA Szegényember a Társkereső oldalon – paródia Egyszer volt, hol nem volt,Hetedhétországon is túl,a Tejútrendszer szélén, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egyszer egy szegény ember. Annak a szegény embernek volt három szép leánya meg egy rozzant számítógépe. Eladósorba cseperedtek a leányok, s napestig a számítógép egerét fogogatták, hátha találnának magukhoz illő legényt. De hiába volt minden fáradozásuk, a legények nem akartak házasodni. Hiába voltak olyan szépek, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem, mégsem akadtak kérőre. Pedig a leányok minden tőlük telhetőt megtettek, amit megtehettek: gyönyörű topmodellek képeit osztották meg a nevük fölött a Facebookon, ékes beszéddel – akarom mondani, kevés helyesírási tudománnyal – se akadtak rá az Igazira. Valamirevaló legény rájuk se nézett, csak írogattak nekik, de ha komolyra fordult a szó, úgy eltűntek, mint szamár a ködben. Búsult is eleget a szegény ember, mi lesz most már velük? Mit gondolt, mit nem nekifohászkodott, s felment ő is aGoogelre, annak is a Társkereső oldalára. Keresett, kutatott, fűt – fát megmozgatott, hátha rátalálna a Kérőkre. De biza sokat bolyongott, míg találkozott Dologkerülővel. Köszönt is illendően: - Hi, azaz háj. - Hi (háj), te szegény ember. Hát te hol jársz itt, ahol még a madár se jár? – kérdezte. - Hadd el, nagy az én szívemnek bánata – sóhajtott az szegény ember – van három szépséges leányom, nekik keresnék férjet. Már három napja, három éjjele járom ezt a rengeteg Társkeresőt, de még senkire se találtam, aki segített volna. Hanem szépen megkérlek, gyere velem, s neked adom a legkisebb leányomat. - Jó munkahelye, nagy fizetése van-e ? - kérdezte Dologkerülő. - Jaj, hát honnan lenne! – sóhajtott nagyot a szegény ember. Sajnálta nagyon a szegény embert Dologkerülő, de ő pénzes lányt keresett. Mit volt, mit tennie, ment tovább a szegény ember, már talán a századikat is lájkolta, amikor az szóba elegyedett vele. - Mit keresel ezen az oldalon, te szegény ember? – kérdezte Szoknyavadász. Elmesélte neki is nagy baját, bánatát a szegény ember, és kérte Szoknyavadászt, hogy legyen a veje, neki adja egyik lányát meg az egerét. De a legény azt felelte. - Ó, te szegény ember, hadd el, mert én is pénzes leányt keresek. Már tizenkét pár cipőt elnyűttem, de még nem találtam rá. Azzal tovább állt. Nagy búsan ment tovább a szegény ember. Addig ment, mendegélt Társkeresőre fel, Társkeresőről le, amíg találkozott Nőcsábásszal. Hej, de megörvendett a szegény ember! Köszöntötte is illendően. - Hi (háj ) . - Hi (háj)- válaszolt neki Nőcsábász. - Hát te hol jársz itt, ahol még a madár se jár? – kérdezte a szegény embert. A szegény ember neki is elbeszélte nagy baját, bánatát, s kérte Szonyavadászt, menne vele, mert neki adja a legszebb leányát. Hej, de megörült Nőcsábász! De mikor kiderült, hogy mennyire szegények, hát megtorpant, s így szólt: - Hallod-e te szegény ember, ezen az Oldalon nem találsz férjet a leányaidnak. De amondó vagyok, menj haza, s küldd el őket dolgozni. Ha sok pénzük lesz, meglásd, egy szempillantás alatt férjre találnak. Hálálkodott a szegény ember a jó tanácsért, s elindult haza. Otthon még mindig a Társkeresőn lógtak a lányok. - Vége a netezésnek, menjetek el dolgozni, s akkor találtok férjet is – mondta nekik az apjuk. Szót fogadtak a leányok a szegény embernek. S láss csudát! Pénzt kerestek, kacsalábon forgó panellakást vettek, s egy szempillantás alatt férjre találtak. Nagy lakodalmat csaptak, Hencidától Boncidáig s a Googelig folyt a sárga lé. Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, menjen a Googelre, s járjon utána. -