Néha elképzelem,
Vajon milyen lesz
majd,
Mikor rádöbbenek:
Ez már a túlsó part.
Atyámnak házába
Végre hazaérve,
A Mennynek kapuján
Szent Péter vezet be.
Átölel Jézusom,
Nevem benn a
Könyvben,
Megsebzett kezével
Törli minden könnyem.
Nincs már
kín, fájdalom,
Megpihenek végre…
Fejemet lehajtom
Drága, szent keblére.
Boldogságom, békém,
Nagyobb már nem
lehet,
Befogadta a Menny
Megfáradt lelkemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése