Tejúton

Seres László:
TEJÚTON

Szembenéztem
a megrokkant fákkal
ágain vad lovak kalimpáltak
tüzesek nyeregfalók keselyűk
az ég alján sörényes
tarlótüzek kéklő füstje ült
árnyak ringtak a falon
vérző testtel ölelte a hajnal
harmat hullt zizegő arannyal
múlt ködén át s mint aki napba néz
világ terhét rakta rám egy kéz
s úgy zuhant be az ablakrésen
ágyamra részeg fénycsíkként
pengeélesen hogy szinte fájt
hozzám bújt még
ahogy elhagyott szerető
-kit megcsaltak- s válás után
gyümölcsöt lopni titkon visszajár

Feloldozást vártunk mindketten
én megadón ő kenyérrel késsel
s fülembe súgta
jó reggelt
látom még nem vagy készen..

S kávét főz a gőzölgő
habos tejúton
mintha valaki várná
én...vagy más
nem tudom
nem is emlékszem már rá