Egy öreg olajfa előtt állok

Az évezredek viharai átvonultak feletted,

S te még állsz megtépázva, de zölden.

Mindvégig adtál, tápláltál és maradtál.

Gyümölcsöd enyhítette a Názáreti éhét

És Ő elfogadta.

Árnyékodban törődött teste megpihent

És Ő megáldott!

Most is itt van göcsörtös törzsed,

Mint emlék.

Ágad zöldell, terem, árnyat ad,

S tűri a sok szennyet, mit a szél hoz,

A dübörgést, a benzingőzt,

A gyilkos gyűlölködést.

Meddig vajon?

2010. június 25 - Galilea