M. Laurens
CSAK MAGAM VAGYOK
Egy tiltott bolygóra születtem,
hol teremtőm is elhagyott,
nincs elődöm, tán utódom sem,
kire e semmit, ráhagyom.
És nincs, ki átöleljen féltve,
- Anya, ki önzetlen szeret -
kinek vállán elsírjam vétkem,
hogy megbocsássa bűnömet.
Vak vagyok e setét világban,
hol nincsenek fénylő napok,
hol nincsenek soha kérdések,
se nyugvást adó válaszok.
Csak a kétségek egét látom.
Valós-e nyomorult világ?
Vagy pusztán képzeletem műve,
mit teremtőm is megutált.
Bár ne születtem volna soha.
Miért lettem, s kiért vagyok?
Elveszett nemlétem gyászolom,
mint holtját az, kit itt hagyott.
( Pest-Buda 2013. július 27-28.)
Lélekvers ez, kedves Miklós!
VálaszTörlésolyannyira az, hogy lélektársammal, Bakos Erikával közös versünk egyik fele is ez a vers.
Törlés