Semper Fidelis

Mindörökké hűséges.

Édesapja a mama halála után eltökélte, hogy egy szem fiából becsületes tanárembert farag. Géza haladt is egy ideig az úton, amit a papa kijelölt. Kiváló érettségi bizonyítvány, átlagnál jobb matematikai képességek. Humán beállítottságú baráti köre, és apja féltő szeretete nem tudta pótolni az anyai gondoskodást. Talán ez volt az egyik oka annak, hogy elkerülték a lányok. Géza gyakran elgondolkodott azon, hogy kortársaival ellentétben neki miért nincs barátnője. Sohasem magában kereste a hibát. Azt hitte elég az egy házibulin, ha fejből löki a Második Világháború összes csatáját és a tábornokok neveit. Nem volt elég! Ez az egy szerelme maradt: a háborús történelem. Emiatt választotta az egyetem helyett a Katonai főiskolát. Szerette harcosnak képzelni magát. Hogy mégse okozzon akkora csalódást apjának, így a pénzügyi szakot választotta. Az öreg tanár hamar megbékélt. Főleg amikor a parlament előtt avatták tisztté az egyenruhájában átkozottul jóképűnek látszó Géza fiát.

Csak akkor lett kissé bánatos, amikor a fiú állomáshelyének a keleti határszél gyűjtő laktanyáját jelölték ki, határőr lévén. Ment is minden, mint a karikacsapás. Épült a karrier, emelkedett a fizetés. Apu nyugdíjba ment és az egészsége is megromlott. Géza áthelyeztette magát a rendőrséghez, hogy a papa közelében lehessen. Itt is beindult a verkli.

Szépen haladt a ranglétrán, egyre jobb beosztása lett. Azon vette észre magát, hogy a papa néhány üveg söre mellé mostanában gyakran kerül egy-egy üveg vodka is a kosárba boltban, amit magának vásárolt. A stresszes munkával magyarázta az ivást. Később már nem csak néha ivott, hanem minden nap munka után. Találkozott egy régi beosztottjával még a határőr időkből. Elválaszthatatlan barátok lettek.

Géza hamarosan mindennapos vendég lett a fiatal párnál. István a barátja néha elkísérte a piás napokon, de ő sem tudta ilyenkor a lépést tartani vele. István és felesége Boglárka, megpróbálták a fiatal tisztet összehozni az asszony munkatársával. Az, hogy nem lett semmi a dologból, nem a lányon múlott.

- Néha részegen jön hozzánk! – mondta a kolléganő panaszosan Boglárkának. A két nő Istvánt kérte meg, hogy beszéljen a fiú fejével.

- Had szövegeljenek a csajok! – gondolta István és röhögve kért még egy kört a barátjának.

- Ha kell neki, akkor kelljen részegen is!

István csak első gyermeke születése után döbbent rá, hogy Géza alkoholbetegsége sokkal nagyobb, mint azt hitték volna. Előfordult, hogy a bambán bámuló Gézát úgy kellett kirakni a lakásból, amikor a gyereket fürdetni szerették volna. Boglárka elbeszélgetett férjével.

- Pisti, az oké, hogy a legjobb barátod, de ne csak a pia legyen. Vedd már észre, hogy neki már segítség kell, nem ivócimbora. Különben is itt a gyerek, itt nem fogtok részegeskedni.

István megértette az asszonyka érveit és kevesebb lett a találkozó a két barát között. Úgy tűnt Géza is összeszedi magát, és mintha kevesebbet ivott volna. Később kiderült, hogy ebben az időszakban fenyegette meg a főnöke, hogy elbocsátja, ha részegen megy be dolgozni. Udvarolni kezdett egy másik lánynak Istvánék utcájából, aki nem rég vált el. Géza a nő gyermekét rajongással szerette. Istvánnak néha bevallotta, hogy még mindig az elsőt szereti. Az utcabeli lány is észrevette, hogy Géza tiszta pillanatai csak kevés ideig tartanak, mert amikor elbúcsúzik tőlük akkor rendszerint a közeli presszóban fejezi be a napot.

Egy nyári napon Géza rémülten csengetett be Istvánékhoz.

- Apu meghalt! – kiáltotta és szinte barátja karjába omlott. István betámogatta a lakásba és leültette a megrendült fiút. Géza elmesélte, hogy hogyan talált rá apjára a szolgálat után és, hogy saját kollégái helyszínelték le az esetet. Boglárka most maga javasolta Istvánnak, hogy menjenek át a közeli presszóba egy kis szíverősítőre. Ez lett a vég kezdete. A barátságukénak. Ekkor fordult elő először a barátságuk alatt, hogy Géza István kérése ellenére, és a kocsmárosné rábeszélésére tajt részegen még a kocsmában maradt. Máskor mindig hallgatott Istvánra ilyenkor. Most a kocsmárosné szinte megverette Istvánt a törzsvendégekkel, amikor az erélyesen szólította fel Gézát az ivás abbahagyására. Nem tehetett mást, hazament a hadonászó öklök elől, otthagyva Gézát újdonsült „barátai” között. Másnap Géza felháborodva ment Istvánékhoz, hogy adják vissza az ellopott pénzt, mert tegnap négyszázezer forinttal indult hozzájuk. István és Boglárka értetlenül nézték a máskor szelíd, most tajtékzó embert. Géza felemlegette a kölcsönadott hatvanezer forintot is, amit a második gyerek születésekor kértek kölcsön.

István lement a presszóba, amikor Géza elment és kérdezősködni kezdett az előző estéről. Majdnem megint megverték. Az utcán egy régi haver megsúgta neki, hogy tegnap egy sör húszezer forintba került, amikor látták, hogy mennyi pénz van Gézánál.  Mivel Géza rendőr volt így a kollégái besegítettek István nyomozásába, és Géza elé tárták annak az estének a történetét. A pénz természetesen nem lett meg. Nem volt bizonyítható, hogy annyi volt nála. Ekkor Géza és István viszonya megromlott. Bár Boglárka és István még mentek néha takarítani Gézához, mert azt utálta a jóember, de a régi barátság már nem tért vissza.

Géza hamarosan egy házbéli nővel akadt össze aki örömmel csapott le a harmincévesen is szűz, ezáltal manipulálható emberre. Néha részegen elmentek Istvánékhoz fizetés előtt, és ordenáré hangon az utcán üvöltöttek azért a régi hatvanezer forintért, amit már rég visszaadtak Istvánék.

Rövid időn belül Gézát kirúgták a rendőrségről. Ekkor elkövette a következő taktikai hibát. Némi készpénz fejében elcserélte a nő lakását az övére. Az új lakása a fele volt a réginek, ráadásul a negyediken volt. Amikor az ármánylady elérte amit akart, hírtelen bepasizott és dobta a szerencsétlen nyomorultat. Ezután a helyi kis éjjel nappali boltba kezdett eljárni hősünk, ahol újra inni kezdett. Természetesen hitelbe. Az okos boltos fillérre írta Gézánk adóságát, és hamarosan az új lakás is a boltos tulajdona lett. Jószívűségből-e vagy számításból, de megengedte, hogy a város melletti kis kertben lakjon. Ezután még néhányszor találkozott Istvánnal, aki próbált közeledni az elvadult fiúhoz, de az a szégyen miatt, mindig merev maradt.

Régen nem volt szó már a kölcsönről vagy az állítólagosan ellopott pénzről, szégyellte magát. Géza mindig azt mondta, hogy annak tartozik hűséggel, aki enni ad neki. Mivel az állam már nem gondoskodott a beteg emberről, így a boltos volt neki a vezető, akinek hűséggel tartozott. Ezt tartotta szem előtt akkor is, amikor egy éjjel egy fosztogató csoport hatvan forintjáért és a zúgó kistévéjéért agyonverte a fiút, aki óvni akarta a kenyéradója tulajdonát.

Semper Fidelis. Mindörökké Hűséges…