Kamilla

A sárga pöttyre körített fehérek

be-belakták lágy szirmukkal a rétet,

a harsant zöld se birkózott a vággyal,

csak hempergett az áldás illatával,

egy folt elég volt – leste a gyerekszem,

hogy fehéredő rejteket keressen,

s mikor a szirom lágyan visszahajlott,

a jobb  kéz gyűjtve töltötte a markot,

csak szedtük-vettük, térden körbejárva,

míg beleszaporodtak a kosárba,

majd teregették, örömében hagyták,

nap szítta meg, sugarak szárogatták,

bekönnyedült egy vászonzsák ölébe,

s míg fölhevült a beleszáradt fénybe,

már tudta bajra-nyűgre hogyan fogják,

hogy lobbant vízbe mint oltsák a szomját,

s csak Isten látta mikor, milyen okból,

de gyógyított a sárga pöttyű doktor.