a nyolcadik napon nem volt mese...pakolni kellett....délben jött a panoráma busz és irány a kicsi sziget kicsi repülőtere...a rövid le és felszálló pályával....ahol nyári csúcsidőben mégis két-három percenként szálltak le-fel a hatalmas utasszállítók...charter járatokként.....de most már október volt és a mi bandánkért már csak egy fokker-50-est küldött az utazási iroda...és még így is maradt néhány ülőhely szabadon....a barátom a kellő mennyiségű Mirtus sörrel védekezve a repülés-iszonyától békésen aludt...én meg jobb híján egy regénybe mélyedtem bele.......
....Albánia tűhegyes öt-hat ezer méter magas sziklái fölött repülhettünk amikor a szokásos charter-menü felszolgálásra került....müa dobozos étel....egy sütemény...és választás szerint két decis bor...vagy egy sör...vagy egy üdítő....én a Szekszárdi kékfrankos mellett döntöttem....
....szép egyenletesen duruzsolt a gép....tiszta idő volt...ragyogó napsütés....apróbb légzsák bucskázásokat éreztem csak...szóval sima út volt.....
..amikor...
..amikor bizonyos apróbb "szükséget"...éreztem...és hát erős dohányosként úgy gondoltam, hogy a gép WC fülkéje éppen alkalmas lesz egy pár szippantásra.....úgy is lett.....persze a parányi helyiség is tele volt tiltó ragaszokkal..de hát ki figyel az ilyesmire.....addig..amíg nem tépett a fülembe egy sziréna hang.....
..meglepődtem és gyorsan a kagylóba dobtam a félig szívott cigit....és kiléptem az utastérbe....
...no akkor lepődtem meg igazán......mert "népes" küldöttség várt rám....egy utaskísérő...egy szép szőke fiatal nő....de a Malév egyenruhájában..../mint kiderült a gép kapitánya volt...egyetlen magyar női kapitányként/....valamint egy idősebb úr.../róla meg az derült ki, hogy a "kicsi sziget" magyar utazási rezidense/....és közölték velem ez bizony komoly cselekmény volt mert vészhelyzetet regisztrált a gép a belső füst miatt....kaptam az áldást....nagyon udvarias hangnemben...de a lényeg az volt, hogy minden úton akad egy bunkó aki ilyet tesz.....vöröslő képpel hallgattam a kioktatást....aztán meg mikor meguntam megkérdeztem:
- mi lesz a büntetés? Kiszállítanak a "végállomás" előtt, üljek ki a gép orrára és hesegessem a felhőket a gép elől, vagy térdepeljek a sarokba?
...az idősebb úr csak ennyit mondott: IMPERTINENCIA ........és sarkon fordult....az utaskísérő ment a dolgára...én meg leültem a helyemre.......megszabadulva a kínos szitutól......
amikor..
amikor a szőke kapitány mosolyogva ...útban a pilóta fülke felé....megállt mellettem...a karjával átkarolta a nyakam...az arcát a fejemhez szorította......kezdtem úgy érezni, hogy mégis csak stramm férfi vagyok...és nem tudnak a nők ellenállni a vonzásomnak....amikor halkan csak ennyit súgott a fülembe:
- nincs semmilyen büntetés...elég büntetés az neked, hogy ilyen hülye vagy......
..nevetett aztán....kiegyenesedett....és még annyit mondott, de azt már hangosan:
- további jó utat...a következő kijelölt dohányzási hely...Ferihegy...
legközelebb gyalog menjek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése