Csizmalehúzó

Alig használták – késő estelente

szigorodott csak ínba gyűrt kezekbe,

a gazda nyögött, vagy a fa szegélye,

de tátott torkát szitok nem kísérte,

a résébe présült a csizma sarka,

a másik láb a lejtőjét takarta,

s ha megszorult, rásúlyozták kimérve,

a szabad lábat ágas elejére,

majd nagy rándítás, egy szuszba tekerve,

s az izzadt láb a friss levegőt nyelte,

s míg örülgette sziszifuszi sorsát,

lágy sarokkal a priccs alá betolták,

még hallotta az elmozduló széket,

a többi zaj meg súgta az egészet,

hogy elernyed a nyűtt végtagok izma,

hogy kapca alól szippant már a csizma,

hogy két láb úgyis óriásnak látszik,

ha horpadt lavór tengerében ázik,

és csobbant vízben oldódik a munka,

s a szertartást a Jóisten se unja.