az az elvesztett pillanat
az az egyetlen óra
ott álltam újra sóvárogva
csak néztem azt a gömböt
de mindhiába nem használt már a
szemmel verés tudománya
meg sem moccant talán a tengelye
túlságosan szorosan tartotta
fogva s könnyelmű léhaságnak vélte volna
ha hirtelen mozgásba lendül
hogy elvigyen az Óperencián is túlra
így hát maradt a kirakatban
időtlen mozdulatlanságba zárva
és jobb híján azt várja
mikor tűnik fel az üveg túloldalán
az ábrándos szemű lányka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése