Izzásban

Ketten ballagtak kézenfogva a mezőn, alakjukat élesre rajzolta az alacsonyan járó nap fénye.

  – Te tényleg tudsz tüzet gyújtani csak úgy, minden nélkül? – nézett Kenor a lányra.

  – Tudok hát – mondta Lángi nevetve – ránézek bármire, és már ég is. De csak jóra fordíthatom a képességemet – tette hozzá – mert különben pokolra jutok.

A fiú figyelte  a lány ajka körül bújkáló hamiskás mosolyt, aztán elkomorodott.

  – Mégis honnan tudod, hogy amikor ezt  teszed, az jó? – belenézett a smaragdzöld, opálosan csillogó szemekbe.

Most a leány komorult el.

  – Tudom, érted? Ezért születtem. Tudnom kell… – a távolba meredt – Akarod látni, mi történik?

Azzal választ sem várva átölelte a fiút, és már szálltak is egyre feljebb, suhanva a levegőben. Lángi vörös hajába bele-belekapott a szél, ahogy lebegve leereszkedtek egy hatalmas erdő szélében. Szénégetők dolgoztak ott a boksák tövében, hangya módjára hordták egybe a fahasábokat, hogy azután alágyújtva faszén alakuljon az öles rönkökből. Egyikük éppen igyekezett a gúla alakú rakás alatt lángot csiholni, de a vizes fa sehogyan sem akart meggyulladni.

Ekkor a lány szeméből vékony, hosszú sugár tört elő, egyenesen a görnyedő alak mellett be az előkészített máglya közepébe, amely sercegve vetett lángot, és füstölni kezdett. A szénégető mindebből semmit nem vett észre, örömmel intett társának, hogy sikerült tüzet gyújtania. Rövidesen eltűntek a gúlák mögötti kis házban.

  – Honnan van ez a képességed? – kérdezte, miközben átfogta Lángi derekát.

  – Nem tudom, azt hiszem így jöttem a világra. A nap gyermeke vagyok – miközben ezt mondta, hosszan nézett a reá tekintő barna szemekbe.

Egyszerre úgy látszott, mintha vörössé válnának az erdő fái, a mezők, az ég felhői, minden fenn és lenn.

  – Ez egy másfajta tűz… – suttogta a lány Kenor fülébe – Érzed?

És a perzselő, hullámzó forróság lassan izzó gyűrűt vont köréjük, amikor átölelték egymást, aztán a távolból egy halk dallam rigmusát hozta feléjük a szél:

Jelenj köztünk hő leánya,

izzó testünk lángod járja,

testünk parázs hőben, fényben,

szemed zöldes melegében.

***