Beékelődni a jövő ajtórésébe. A
muszáj jogán.
Kiszabadítani arcod magánzárkájából
mosolyod.
Látlak egy ütközés lassított
felvételén, amint
kihullasz a történelembe. Tüdődön
elveszett
kutyákról plakát. Halott tárgyaidon
idegen kezek
hagyják az árulás ujjlenyomatát.
Legenda vagy. Visszaperelhetetlen
szivárvány
a díszlet-fasor fölött. Nem faggat a
szél, miért
viseled ikonarcodon a fájdalom festett
maszkját.
Napfogyatkozásos tekintetedben
elnémulnak
a kereszttelen kenyerek. Szememmel
nézed
a szabadságukat visszakövetelő
folyók tüntetését.
Mellkasomban azóta zúg a félrevert
harang, mióta
tudom, nem akarsz egy újabb halálra
feltámadni.
A szarkofágszürke ég alatt
lábujjhegyen járkál
bennem a remény, hogy egyszer mégis
találkozunk
ezután a lábon kihordott élet után.
És többé nem
szembesíthetik rebarbara illatú
szavaidat a besúgó
óramutatókkal, és a villámok nem
tanúskodhatnak
ellened, hogy azért vetetted Isten
ítélőszéke elé
magad, hogy testeddel minket megvédj.
Versed "kikényszerítette", hogy életéről informálódjak.. Nehéz, tragikus sorsa, és visszavonhatatlan döntése is életre kel soraidban, s őrzi az emlékét.
VálaszTörlés