csodálat taps átok és megvetés
övezte a mester keze nyomát
ahogy a Teremtőt a teremtés
Ő csak mosolygott fenn mozdulatlan
szellem-istenek álltak őrt neki
böjti szelek jöttek új kurzusok
törpék az óriást ledönteni
S fákra kergetett lepedőnyi éjben
visszafaragta magát a szobor
jegenye lett törzs árnyat-adó lomb
fénylő tűzjelek a horizonton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése