Repültem
angyalszárnyon ablakodba,
hogy
takargassalak szívem álmával,
nevedet
írtam fénylő csillagokba,
kötődésem
sokszorozza százával.
Az éjben
szörnyek jöttek acsarkodva,
kínzón
játszva lelkem minden vágyával,
a bizalom reszketve bújt sarokba,
viaskodva
árulásnak árnyával.
Fáradt
utakon csalódottság kísér,
remény alig
szuszog kihalt tereken.
Közben
csábosan táncot lejt sok szirén,
s megakad a
tű a régi lemezen…
Mégis várom,
hogy Nirvánába vigyél,
s magával
sodorjon szédült szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése