Remegő
szájjal egy imát mormolok,
várom, hogy
Istenem küldjön most jelet,
oltárodra
friss virágot hordozok,
s reszketek,
vajh nyújtasz-e felém kezet?
Pokol
szörnyeivel jönnek gonoszok,
árvaságomban
megvéd a szeretet?
Vöröslő
izmok közt egy arc mosolyog,
s minden
dobbanásban ott a Te neved!
Gazdátlan
vagyok kivert, kóbor kutya,
éhezem,
szomjazom hitedben lenni,
Bibliád
forgatom, soha nem unva.
Mit adtál
nekem, nem tudom feledni,
kietlen
tájon mindent felvet dudva.
Teremtőm,
Nélküled nem vagyok senki!
"Teremtőm, Nélküled nem vagyok senki!"
VálaszTörlés