Megmarad a pillanat

Fütyülök, sípolok,
miként a vonat,
elindulok, rád
gondolok, és elérlek,
addig e betűkbe
betáplállak,
a szavak rólad
többet mondanak.
A mondatokban
érkezik a boldogság,
utam végén látlak már,
az alakod egyre
biztosabb, s rögtön
megáll a pillanat,
hozzászegődik
a legemberibb
hangulat, melynek
dallamában téged
 hallgatlak. A vonat
száguld, sebessége
nő,  és nem apad,
előbb érkezem,
de te már ott vagy,
vársz, és lelkünkben
megmarad a pillanat.