KORSÁG

Az ember lassan semmit sem kér,
én már azon sem zúgolódom,
hogy nincs a forintunkban fillér,
s hogy kilyukadt fölül az ózon,

hogy gyepmesterként öl a sintér,
hogy galambtollakba fogódzom,
és megvárlak téged a liftnél
a csillagröptű felvonókon.

Ezért ölelem át a fákat
és őrzöm röptét a madárnak,
és ezért hálok vadvirággal,

így az se baj, ha meg-meglátnak,
mikor a napnak vetek ágyat,
és összebújok sugarával.