Urbán-Szabó Béla: Csak úgy vannak

Bújtatod
a nincstelent;
van és még 
sincs neked.
Ha itt-ott
látod
kapualjban,
híd alatt, 
féled a jövőt,
kerülöd,
félted sorsodat.
Magukban
csak úgy vannak,
őket láthatod,
de nem
mondják,
láttalak.