Várkonyi Judit: Kötéltáncos
Egyensúlyozok
a magasban egyre,
a kötélen
próbálok megmaradni,
de csak a
levegőben ingok, amint
egyedül hagy
minden, mit úgy szerettem.
Az
élet-manézsban trapézon lengek,
a
biztosítózsinór szakadozik,
s
reménykedem, hogy találok valamit,
mi felfogja ernyedt,
zuhanó testem.
Játszom
szerepem arcomon mosollyal,
a nép
kenyeret és cirkuszt óhajt ma.
Repülök? Ámulatba
ejtő talány.
Pillanatnyi
csend terem köröttem most,
a tömeg
halk, lélegzet visszafojtott,
hatásos a
lélekvesztő mutatvány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése