ADELA
A hold már lepillantott a földre
csillagkísérői körében, amire megérkeztek Kareszhoz a Fellegvárra. Születésnapra mentek egy üveg
pezsgővel és örömmel a szívükben, hiszen
barátokkal találkozni mindig élmény. Már javában állt a bál, zajosan köszöntötték
őket. Alig tudták átadni a pezsgőt az ünnepeltnek, durrant a dugó, a szobát
kacagás, bömbölő zene töltötte be. Néhány új ismerőst mutatott be nekik Karesz,
s máris együtt ropták a táncot. Eszter
mellé csapódott új ismerőse Adela, s bár nem beszélte nyelvüket, vidám nevetésével,
tréfáival hamar megnyerte szívét. Kedves volt, ahogyan iparkodott kiejteni
egy-egy magyar szót, mókázott a nehézséggel, többször is nekifutva küszködött
vele. Elrepült az idő, s távozni készültek, amikor Adela, a kis feketehajú lány
átadta neki telefonszámát. Eszter örvendett új ismerőse ragaszkodásának, ő is
megadta neki a sajátját.
Néhány nap múlva megcsörrent a telefonja.
Adela kacagott bele,’’ micsinyász,’’ kérdezte tőle, majd meghívta egy kávéra. A délelőtti egyetemi előadások után éppen
kapóra jött Eszternek ez a kikapcsolódás. Útjába esett a szabadtéri kis
cukrászda, a nap is csábítóan sütött. Elfogadta hát a kedves hívást, s arra
vette az irányt. Adela már messziről integetett neki, a gőzölgő, ínycsiklandozó
kávét is épp akkor hozták ki az öreg tölgy alatti asztalhoz. Madárdal, zöldellő
fák, halk zene fogadta, no meg Adela. Úgy várta őt, mintha ezer éve ismerné,
csevegtek erről - arról, jókat nevettek azon, ahogyan kiejtette Adela a magyar
szavakat. Kettőt-hármat tudott már. Egészen belopta magát Eszter szívébe.
Elmesélte, hogy a nagyszülei itt éltek néhány évig Kolozsváron, ők beszélték is
valamennyire a nyelvet. Így ő, Adela is szeretne tanulni magyarul, meg sok
magyar barátja is van itt. Eszternek tetszett e vidám lány érdeklődése, meg se
lepődött Adela kérésén, hogy tanítaná őt magyarul. Persze, barátság ide-oda,
megfizeti az órákat. Jó munkája van a bankban, szép fizetése, s egy tanuló
lánynak kell a pénz. Kissé meghökkent Eszter, de Adelanak nem lehetett ellenállni. Megegyeztek
abban, hogy Eszter hetente egyszer elmegy hozzá, és magyarul tanulnak.
Péntek délutánonként találkoztak, Adela kitörő
örömmel, kávéval, süteménnyel fogadta barátnőjét, ahogyan nevezte Esztert. Ő
pedig nem bánta, melegség járta át a szívét, hogy ilyen buzgón, kitartóan tanul
ez a lány. Aztán már Mátyás királyról kért olvasnivalót, hadd ismerje meg
jobban a nagy királyt, akinek gyönyörű szobra előtt gyakran szokott üldögélni.
Eszter vitte is neki a meséket, mondákat tartalmazó könyvét. Gyorsan haladtak a
nyelvtanulásban, sőt már gyakrabban beszéltek magyarul, még a színházba is
elmentek együtt. Jó barátokká váltak.
Ám egyik hét végén Adela beteg lett, nem
találkozhattak, a másikon sürgős munkája akadt, a következőn már csak a robot
szólt a telefonba. Eszter elsietett
barátnőjéhez, de hiába csengetett. Nem értette a dolgot, aggódott is érte. De a
vizsgaidőszak lekötötte figyelmét, minden idejét. Adela nem jelentkezett. A
tanév végére Eszter hazament a szüleihez. Lassan feledésbe merült Adela.
Egy év is eltelt azóta. Egyik nap Eszter keresett valakit a fészbukon.
A lélegzete is elállt, amikor egy Adelához hasonló arcot látott meg.
Rákattintott. Valóban ő volt minden fotón, szépséges kaliforniai környezetben,
ismeretlen emberekkel. Aztán a lakcímét látva rossz érzés kerítette hatalmába
Esztert. Hogy került oda? Neki nem szólt soha erről. Akkor meg miért tanulta
olyan buzgón a magyar nyelvet?
Eszter barátja azonnal átlátott a szitán:
megvan, hát ezért tanulta meg a nyelvünket! Az magyar állampolgárság
megszerzésének feltétele a magyar nyelvismeret, s ha az megvan, szabad az út
Amerikába...
A jó pap is holtáig tanul, mondja a bölcs
közmondás. Eszter, ha keserű szájízzel is, újat tanult.
Hajnalka kedves! Nagy érdeklődéssel olvastam rövid novelládat és eszembe jutott az a sok máramarosi állampolgársági kérelem. Bizony van ilyen... Gratulálok a remek írásodhoz!
VálaszTörlésÜdv: Szabolcs
Bizony, erre szerettem volna felhívni a figyelmet.Köszönöm, Kedves Szabolcs, üdv., hajnalka
VálaszTörlés