Járkál némán egy éji kertben

              Csillagfény olvad só a sebben
              Magára hagyatva a kemény
              Botrányhős nagyhangú legény
              Lakolni kész megérdemelten

              A bizonyosság ha nem enyém
              Ellenállni is értelmetlen
              Nézem csak kényszeredetten
              Amint sorsom megindul felém

              Trágár őrök kezére adva
              Hóhérolt szárnyai helyén
              Csonkokat cipel a szegény
              Elbukott angyal fejlehajtva

              Címerként zászlaimra varrva
              Imádkozik hogy elnézzétek
              Hasonlítani remélek
              Érvényesnek szánt önmagamra