A falu büszkesége a házi serfőzde.
Az egykori, termelő szövetkezet által üzemeltetett tej-begyűjtő állomás épületét felújították, újra csempézték, aztán beállították az erjesztőkádakat, főzőüstöket és megindult a termelés. Az üvegek címkéjén ott áll a falu neve, meg hogy házi ser.
A gyártást irányító magas, őszes hajú férfi a kanizsai sörgyártól ment nyugdíjba, aztán itt megtalálta a számítását. Most épp a bejárat előtt áll, és az egyik gépkocsivezetővel ordít.
- A tetű egye meg a nyakadat Ferke! Nem megmondtam tegnap, hogy vigyél haza egy láda sört?
A fiatal sofőr szabadkozik:
- Dehát hazavittem, Karcsi bácsi!
- Igen, de nem tehozzád mondtam, hanem énhozzám, hogy a kórság vetné fel a hülye fejedet!
Az idős plébános a körzeti megbízotti iroda felé lépked, fekete reverendája nyakig gombolva, kezében hivatásának egyik kelléke. Kicsiny imakönyv. Szép fején hófehér a haj, arcán jámbor a mosoly. Köszöntik az emberek dícsértessékkel, jónapottal, kiki pártállása szerint. Ő mindenkinek kedvesen bólint, megmegáll, beszélget, mond pár szót ennek is, annak is. A pásztor, meg a nyája.
A rendőrségi épület elé érve magáll, megnézi magának a bejárati ajtót, kopogtat és belép.
A nagydarab, fekete bajszú törzsőrmester, látva, ki a látogató, felugrik, hellyel kínálja a tisztelendőt. Iszonyú zavarában dadogva kérdezi:
- Megkínálhatom egy kávéval, tisztelendő úr?
- Köszönöm, de üzleti ügyben járok.
A rendőr szava elakad, végül csak ennyit tud kinyögni:
- A maga üzlete, vagy az enyém?
Idős férfi tántorog végig a falu főutcáján, kerékpárt tol maga mellett. Illetve dehogyis. A bringa az öreg törzsével negyvenöt fokos szöget zár be, gazdája támaszkodik rá inkább, semmint tolja.
A kocsma előtt fiatal férfiak isszák a vacsora előtti korsó sörüket. Egyikük mosolyogva kacsint a többiekre, fejével a nagyon részeg öreg felé intve.
- Jó estét Imre bácsi. Mér nem ül fel inkább arra a biciklire?
- Nem lehet fiam, mer mostan sietek!
Az öreg Katus Ferenc a kerítés mellett fekszik, arccal az árok felé, a poros füvön. Felesége a kerítés túloldalán, a kertben. Nézi öntudatlan urát, aztán magasra emeli a kezében lévő öntözőkannát. Bő sugárban ömlik az áldás az öreg fejére.
Egy idő után feleszmél, nagynehezen felül, bamba arccal mered maga elé, majd kinyújtja kezét, és vizsgálódva figyeli száraz tenyerét. Végül megnyugodva bólint.
- Mán aszittem esik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése