2012. március 20., kedd

Bakos Erika - Naplemente


Nap fénye rajtam, mint tűzselyem tóga,
lágy rítussal ébreszt alvó Oriont,
pazar látvány sokszínű szivárványt bont,
irgalmat ad lenyugvó alkony-óra.

Felhők mögött lapul csillagok fénye,
mint esők után a fakó képű Hold,
pisla lángja megbúvó árnyakat old,
sodor messze, mulandóság örvénye.

Horizont alatt megfáradt Nap pihen,
színekre terített sötét árnyakat,
emberek lelkébe hitet, nyugalmat.

Lassan éj borul lent a láthatárra,
magába zárva a világ fényeit,
még alszik a Föld, letörli könnyeit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése