Élet a halál után

Két esetről számolok be, mindkettő – ugyan hol másutt fordulhatna elő hasonló? – az Amerikai Egyesült Államokban történt nem is olyan régen. Szó sincs azonban arról, hogy valaki elhunyta után új életre kel egy képzeletbeli túlvilágon. Halál után csak a hátramaradottaknak kell új életet kezdeni, ami sokszor egy cseppet sem könnyű feladat.

Kezdem Sarah McKinleyvel, aki tizennyolc éves korára egy három hónapos kisbabával maradt özvegyen. Férje 58 esztendősen távozott az élők sorából éppen karácsony napján. A rák ugyanis nem ismeri az ünnepnapokat, így a karácsonyról sem tudja, hogy az a szeretet ünnepe, s legalább olyankor nem illenék véget vetni egy életnek. A férjet december 29-én temették el. Nem tudni, hátrahagyott özvegye mit vár a beköszöntő új évtől, az azonban kétségbevonhatatlan, hogy az óévet igencsak drasztikus módon búcsúztatta.

Szilveszter estét odahaza töltötte gyermekével, amikor betörtek mobilházukba. Sarah, féltve kisfiát s feltehetőleg önmagát is, bezárkózott a hálószobába, aminek ajtaját belülről eltorlaszolta. A rendőrséget értesítendő, telefonon azonnal tárcsázta a segélyszolgálat 911-es számát. Tudta, bármennyire igyekezzenek is a rendőrök, időbe telik, míg a helyszínre érnek. Éppen ezért megkérdezte a segélyszolgálat ügyeletesétől, használhat-e fegyvert gyermeke védelme érdekében. Merthogy van neki kettő is, mindkettő kéznél, csőre töltve. Csakis akkor, hangzott a válasz, ha a rablónak sikerül behatolni a hálószobába, s immár közvetlen közelről fenyegeti az odabent tartózkodókat. A betörő közel húsz percig viaskodott az eltorlaszolt ajtóval, mire az végül engedett. Arra már nem jutott ideje, hogy kezében szorongatott vadászkésével bárkinek is ártson, mert az özvegy minden szívfájdalom nélkül lelőtte. Az időközben megérkező rendőrök már halva találták a hívatlan látogatót. Társát, aki a lövés hallatán jobbnak látta eliszkolni, a mobilház közelében fogták el.

A rendőrségi vizsgálat szerint a betörők az elhunyt férj – feltehetőleg kábítószerként használható – gyógyszereit akarták megszerezni, a tények alapján sikertelenül. A gyilkos özvegy ellen nem indítanak eljárást, mert tettét – az oklahomai törvényekkel egyezőleg – jogos önvédelemből követte el. Az már más kérdés, hogy a fiatal özvegy miként fogja feldolgozni magában az év végén vele történteket, s hogy mennyire lesz boldog az új esztendeje.

A másik eset Floridában történt egy ismerős házaspárral. A férj idős ember volt, nyolcvankét éves, koránál fogva nem kimondottan fitt, sőt inkább halál közeli állapotban. November végének egyik éjszakáján előbb csak ki-kihagyott, majd meg is állt a szívverése. Az ágyánál virrasztó feleség kétségbeesetten pumpálni kezdte férje mellkasát, aminek következtében, ha nehézkesen is, de ismét megindult a beteg szív működése. Az aggódó hitves természetesen azon nyomban hívta a mentőket, akik rövid időn belül meg is érkeztek. A férjet haladéktalanul beszállították a fort myers-i kórházba, ahol rögtön az intenzív osztályra vitték. Az orvosok – becsületükre váljék – négy napon keresztül küzdöttek az életéért, amiről sajnos le kellett mondaniok, ezért a negyedik nap után a hospice-ban helyezték el. (A hospice, ha valaki nem tudná, elfekvő vagy szeretetház, ahol a haldoklók emberi méltóságuk megőrzése mellett, tapintatos ápolók felügyelete alatt várhatják az elkerülhetetlen véget.) Ismerősöm, anélkül, hogy öntudatát visszanyerte volna, egy nap múltán békésen átszenderedett a túlvilágra.

Feleségét, noha kétségtelenül megviselte, nem érte váratlanul férjének halála, amire egy idő óta – már amennyire ez lehetséges – fel volt készülve.  Ami egy hónappal később mégis váratlanul érte, az a kézhez kapott kórházi számla volt, amely jócskán meghaladta a negyvenezer dollárt. A kanadai házaspárnak amerikai biztosítása nem volt, a kanadai pedig nem vállalta magára a költségek megtérítését, így azt mindenféleképpen az özvegynek kell kifizetni. A nyugdíjból éppen csak megél, nem könnyű teherrel kezdi tehát az új esztendőt.

Néhány napja, amikor beszéltem vele, elgondolkodva említette meg – minden hátsó gondolat nélkül -, ha azon a novemberi éjszakán, bármi oknál fogva nem ül férje ágyánál, s ezért nem tudja visszahozni őt az életbe, ma nem nyomná súlyos adósság a vállát.

Hát, igen. Van élet a halál után. Kinek ilyen, kinek olyan. A túlélők egyikének sem könnyű, mégis van akinek ezért vagy azért az átlagnál nehezebb.