Mostanában

Másként nézek fára,

sárguló levélre,

másképp a világra.

Magasabb az ég,

kékebb a messzeség.

Esti árnyak bársonnyá

válnak, a harang végső

szavaként bong a csend.

Mély az álmom, s az idő

megáll mellettem, néz,

aztán sóhajnyit pihen.

Lassul az élet, a percek

csak néha sietnek, s a

szívemben mély rettenet,

hogy elejtem szavam,

mire papírt ér a toll,

a gondolat nincs sehol.