Kolduló

Kenyeremet ettem
jó késsel szegetten,
vacsorálni gyűltek
köribém a bajok.

Könnyű lett a lelkem,
könnyűt énekeltem,
nem vigyázta senki
fájnak-é a dalok.

Szegény ember vagyok,
mint az ártatlanok,
ezért nagyra növő
fára akasszatok.

Hiszen a világnak,
a világ bajának,
úgyse nem segíthet,
élek-e, vagy halok.