Eleget vívtunk

Vártalak. Ígérted, majd jössz. Nem jöttél.
Mint szigetén az árva számkivetett
kémleltem fájón a távolt. Most jönnél?
Most, mikor hitem, álmom odaveszett?

Hol voltál eddig, te Remény, te Bálvány,
mikor lángolásom Téged hívni mert,
mikor éj-nap közti szürke magányán
koldultatlak egyre? Hol voltál? Kivel?

Már nem hiszem el, hogy sorsod a sorsom.
A varázs eltörött. Ó, mennyit sírtunk
szorongva, félve. S most magamba fojtom,
a nagy csöndű semmit. Eleget vívtunk.

Én valaha érted. Vajon Te kiért?
Melyik asszony ívén aludt az árnyad?
Most száz kincset adnál morzsányi hitért,
de nem hiszlek már. Eredj, elbocsátlak.