Vallomás

Elmennék messze, ha nem marasztalnának a hegyek,

Üldöz a sorsom, bizonytalanság gyötri lelkemet,

Érzem, hogy kifut lábam alól a drága anyaföld,

Siratják sorsom a sötét esőfelhők odafönn,

Egy hajókoffer várakozik, eljött a pillanat,

Elmenjek mégis a kivándorlók sorsát válasszam,

Idegen földdel nem cserélhetem fel az otthont,

Maradok, inkább hol szép tájak, fenyvesek, a folyók,

A barátaim megerősítik bennem a hitet.

Engem már többé semmi nem tántoríthat el innen,

Ez a hazám, hol köd száll alá az ősi tájra,

Hol a fenyvesek égbe nyúlva makacsul helytállnak.

Lengyel József