Urbán-Szabó Béla: Harangok

           

                                                           Nagypénteki csönd,

                                                           némák a harangok,

                                                           harangzúgás nélküliek

                                               a tavaszi akkordok,

                                               harag nélküliek,

                                               amit mondok…

                                               Ami fáj, nagyon fáj,

                                               vigasz csak

a tavaszi táj.

A jobban szeretők

mindig a szenvedők.

Ami fáj, nagyon fáj,

továbblépni

mégis muszáj.

Te máshol, én itt vagyok.

Ha visszajönnek,

neked zúgják a harangok,

jobban nem szerethetlek,

mint ahogy szeretlek.