Kádár Sára Hajnalka
Tavaszodott. A ficánkoló szellő megkergette az
égen legelésző felhőket, és friss földillattal szórta be a levegőt. Kinevetett
a nap, sugarai erőre kaptak, felmelegítették a télbe dermedt világot. Reccsent
a jég, roppant a hó, hajszálvékony erecskékben futott a víz a lejtőkön. A
gazdák vékony árkokban eregették a hólevet a sáncok felé, egyre szaporábban
csöpögtek a jégcsapok, s a házak tetejéről harsányan csordult csatornákba a
víz. A távoli dombok barnává, majd zölddé váltak, itt-ott hóvirág ringatta csengőjét,
rojtosodni kezdett a lomb, s ébresztőt fújt a rigó. Zsongott a kert, a rét, az erdő.
Lekerült a
kucsma, bunda, kabát, s az emberek szívébe meleg lopakodott.
A házban vanília illata kúszott, készülődtek a
Feltámadásra. Petinek locsolóverset tanított
anyja.
„Jó reggelt, jó
reggelt, kedves liliomszál,
Megöntözlek
rózsavízzel, hogy ne hervadozzál.
Kerek erdőn jártam,
piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő
kocsin mindjárt ide szálltam.
Nesze hát rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom,
Hol a tojás, piros
tojás, tarisznyámba várom!”
A bárány húzta rengő kocsi tetszett a
kisfiúnak, s így a versike hamar beszökött a fejébe. Apjától egy kis üveg
kölnit kapott.
-
Locsolni megyünk holnap a kislányokhoz,
elmondod a verset, s egy kis rózsavízzel megöntözzük őket.
-
Miért? - csodálkozott Peti.
Hogy szépek legyenek,
mint a virágok, és ne hervadjanak el.
Katika is menni akart,
a verset is tudta már.
-
Nem lehet, te itthon várod anyával a
locsolókat, süteményt és piros tojást adsz cserébe. Másképp nem nősz nagyra,
nem leszel szép virágszál.
Anya pajkosan nézett elkerekedett szemű kislányára.
-
A
mi tojásaink nem pirosak! – nyafogott tovább Katika.
-
A nyulacskák befestik, meglátod,
holnapra elhozzák a kertünkbe.
Anya két kis kosarat
vett elő.
-
Ezekbe reggel összeszedjük a színes
tojásokat - mosolyogta.
Aztán ajándékok kerültek elő a szekrényből. Világoskék, masnis ruhácska csatos fehér
cipővel kislányának, fehér ing, sötét nadrág Petinek. Nagy volt az öröm! Katika
azonnal beleöltözött, illegette magát a tükör előtt. Testvére a kölnis üveget
babrálta, szagolgatta kíváncsian.
Izgatott
kérdéseiknek a leszálló est vetett véget.
Még
homályban tapogatózott a reggel, amikor kipattantak az ágyból türelmetlenül
kapkodva magukra a ruhát. Kosaraikkal a kezükben indultak a kertbe anyával,
apával.
Galambok
búgása, madarak trillája kísérte őket. Lábuk alá zöld fű simult, bársonyfák,
fodros bokrok lebbentek a langyos szélben.
-
Nincs piros tojás! - rémüldözött Katika.
Ám apjuk mozgolódást látott a bokorban.
-
Nyuszi van ott, szaladjatok!
Valóban ott színesedtek a tojások! Fától fáig szaladva gyűjtötték össze a nyulak
ajándékát. Egy-kettőre megteltek a
kosarak.
Örömük
boldog kacajban csendült, arcukat bíborba öltöztette a húsvéti csoda izgalma, s
az éppen felkelő nap.
Azok a felcsendülő boldog kacajok kisöprik a bánatot a lelkünkből.
VálaszTörlésKöszönet a szép húsvéti írásért!
Üdv: Szabolcs
Így van, Szabolcs. köszönöm., üdv. Békés, boldog húsvétot!
Törlés