Ahogy teltek, múltak az évek felettem,
egyik-másik
bűnből már kiöregedtem…
Gondolhatnád,
ettől biztos szentebb lettem,
de szó
nincsen róla , még sokszor elesem.
A parancsok közül, ha egyet megszegek,
semmibe
veszem én ezzel mind a tízet.
És a
törvényeknek, mi a foglalatja?
Csakis a
szeretet, Jézus tanította.
Bárcsak e
parancsot meg tudnám tartani…
Szavaimmal
soha, senkit sem bántani…
Kérem hát az
Istent, formáljon át engem,
szeretete bennem
tovább növekedjen.
Addig is,
amíg tart e hosszú folyamat,
felkeresem
néha gyóntató papomat.
Személyében,
tudom, Jézusomnak vallok,
s mivel ő
irgalmas, feloldozást kapok.
Ha őszinte
szívvel, bűneim megbánom,
Mindenért
megbocsát hűséges Megváltóm.
Tisztító
fürdőként éli meg a lelkem,
ahányszor
felfrissül a Szentlélek vizében.
Addig
szennyes ruhám, hófehér lesz újra,
s megint
tiszta lappal indulok utamra.
Ekkor furcsa
érzés kerít hatalmába:
sehol, semmi
teher-nézek vállaimra.
S mintha nem
a földön, de fölötte járnék,
könnyű
lépteimmel , a magasba szállnék…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése