TAMÁS

                                        

                      

 

Jöttek lelkendezve: „Mi láttuk az Urat!”

Ő azonban így szólt: „Nem hiszem szavukat!”

„Megjelent…megjelent…, minden csupa titok…

Mutassatok nekem kézzel is foghatót!”

Nyolc nap elteltével ismét együtt voltak,

Jézusukat várva, csendben imádkoztak.

Tamás is velük volt, várt a pillanatra,

Hitetlenül nézett a bezárt ajtóra…

Nem is kellett nyitni, Jézus ott volt megint,

„Békesség nektek!”- köszöntött mindenkit.

Majd Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjad,

Nyújtsd ki kezeidet, érintsd oldalamat!”

„Én Uram és én Istenem!”-csupán ezt felelte…

Most, hogy látta Urát, megszilárdult hite.

Vajon hányszor voltam hitetlen, mint Tamás…?

„Él az Isten, itt van!”-mondhatta bárki más.

Bocsáss meg, Jézusom, még én sem láttalak,

Hiszek kegyelmedből, hiszek a szavadnak!

Igéd szerint , boldog csak akkor lehetek,

Ha kétkedés nélkül hiszek Benned, hiszek!