Tétován botorkálsz a sívó homokban;
kedélyed aligha lehetne szárazabb.
Búvópatakjaid is rég elapadtak,
amikor rácsodálkozol: megeredtél.
Előbb csak szemerkélsz, szitálsz, majd bőséges
zápor cseppjeivé duzzadsz. Meglepődni
sincs idő aszályod gyors múlásán, máris
oázisok borítják zöldbe a psziché
intimebb tájait. Érzékeid teljes
harmóniában élednek, az ösztönök
élesre állítva várnak bevetésre.
Hálától eltelve magadtól értetődsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése