Utam

Hozzád szegődtem,
mint vándorhoz a kóbor eb.
Követlek messziről, némán,
ne zavarjalak,
de ha szükséged van rám,
mindig ott legyek.
Nem várok mást,
pár kedves szót,
egy simogatást,
néhány falatot,
s amikor megpihensz,
szoríts a lábadnál
nekem is helyet.