Hajrá Loki!

Pista. Mindenki csak így hívta. A gyerekek néha szemtelenűl kancsi Pistának. �?t ez nem zavarta . Szinte már legenda volt a kis piacon a házak tövében. Minden hajnal ott találta a dobozok között. Járni is alig bírt de azért pakolt, cipelt egy kávéért vagy egy szál cigiért, néha csak jó szóért. Pista intézmény volt.
   Mi - akik kölyökkorunk óta ismertük - tudtuk, hogy volt neki egy másik élete is. Akkor még szép szál, derék ember volt, vagy csak gyerekként tűnt annak. Volt lakása a barna házban, szép kis asszonykája - aki minden vasárnap sipítva ordított le férjének aki velünk együtt rúgta a bőrt a grundon: Pííísta  eebéééd !!! Ilyen fazon a volt a Pista. Imádta a focit. Ez lett a veszte is.
    A rendszerváltás után egy szép napon hősünk azt olvasta hogy kedvenc NB II-es csapata felkerült a felső osztályba. Nosza ki a pálya mellé gyorsan, hiszen nélküle amúgy se kezdenek el meccset. Be a zöld zsigába és tűz a pálya. Ott már nagy ünnepély várta. Hogyne ünnepeltek volna, hiszen az amúgy patinás klub végre újra a csúcson lehet. Ölelték Pistát, mint valami kabalát. A fergeteges jókedvben egyszer csak az akkori vezetés egy hűvös mondatot dobott be: Nincs elég pénz ! Veszélyben a bennmaradás. Pista mindent tudó mosollyal azt mondta?
- Szerzek pénzt szakikám.
Be az autóba,  haza az asszonykához és útközben megszületett a nagy terv.
- Pista ha ezt meg mered csinálni én elválok tőled - sipította a feleség.
- De ha jól megy a csapatnak viszakapom és végre én is adhatok nekik egy kis segítséget
- Próbáld meg - üvöltött Rozi és földhöz csapta az esküvőre kapott vázát.
Pista vállat vont és a Népsporttal kivonult az előszobába. Másnap beindult a nagy haditerv. Pista felkereste az ingatlanközvetítőt és szerződött velük a lakása eladására.
- Majd megleszünk e kis vekeri tanyán addig az asszonnyal - gondolta és vidáman hajtott ki az autópiacra.
- Hetveneze ? Ember meg van maga őrülve?  Ezért a roncsért legfeljebb ha negyvenet adok
- Nem kenyérre kell - mondta Pista büszkén - közügy - tette hozzá titokzatosan.
   Végül ötvenötezerben megegyeztek. Pista vidáman ment haza . Busszal. Mire hazaért már csak egy cetlit talált a hűtőre ragasztva:
 - Anyunál vagyok. Telefonáltak az ingatlanostól, eladták a francos lakásodat. Ne keress. Rozi.
- Majd megnyugszik gondolta Pista és felhívta az ingatlanost.
Három hét múlva Pista büszkén lépett be az egyesület ajtaján.
- Itt az igazgató úr? - kérdezte nevetősen
- Menjen be Pista - mosolygott vissza a titkárnő.
A következő bajnokin nagy transzparens hirdette a pálya szélén: Köszönjük Pista!
Eltelt az idény és a csapatnak nem ment olyan jól, mint gondolták. Időközben Pista elvált Rozitól, akinek a bíróság odaítélte a vekeri tanyát is. Jöttek az ismerősök és a barátok akiknél lehetett néhány napot aludni. Végül a kis piac és a rejtély, hogy vajon hol szokott aludni Pista. Néha - ha találkoztunk - ferde szeme felvillant az örömtől és odabicegett hozzám
- Hallottad? Már ötödik a LOKI, bajnokok leszünk az idén. A bajnoki pénzből lesz lakásom, talán még egy verda is, van egy cigid kisöcsém??
- Van persze, neked mindig öreg, meg itt ez a kétszázas igyál egy sört barátom.
- Sört, á dehogy veszek egy sportot és kávé is futja amellett kiolvasom a jó melegben. Meglásd öcsém, jövő ilyenkor lesz lakásom.
   Lett. A híres bajnokcsapatból senki nem volt ott a temetésen. Csak én meg néhány régi grund focista. A Pista SC labdarúgói. Szomorúan tettem le a piros fehér DVSC sálat a sírhantra. Hajrá Loki öreg barátom...